A rendező, a zeneszerző és a vadnyugat
Lenyűgözően élethű a világ legjobb westernje blu ray kiadásának képminősége! Bár egy-két helyen életlen, de ez egyáltalán nem zavaró. Annyira pontosak a közelről vett bőrszínek, hogy szinte érezzük a vászonról a szereplők több hetes, mosdatlan, izzadt bűzét. És pontosan ez az egyik jellemző eleme a Sergio Leone által készített spagetti westerneknek, hogy nagyon realisták! Mint ahogyan az a bőséges és érdekfeszítő extra anyagból is kiderül, a rendező alapos történelmi kutatómunkát végzett a vadnyugati barbár állapotokról, öltözetekről és a korabeli polgárháborús helyszínekről meg fegyverekről.
A lemez behelyezése után egy megunhatatlan first shoot person 3 dimenziós játék hatását keltő mozgó menü fogad minket amit akár órákig is élvezetes nézni és elhallgatni, köszönhetően az alatta kristálytisztán csendülő Ennio Morricone „Az arany láza” című műnek, annak a legendás zeneszerzőnek a dallamainak akinek utánozhatatlan kompozíciói western opera színvonalra emelték A jó, a rossz, és a csúfot.
Jó, hogy van magyar mono hangsáv is a lemezen, de azért az mégsem szól olyan elementárisan mint az angol dts hd. Pl. mikor ezek a vadnyugati barbárok ajtóstul rontanak egy faházba, akkor az olyan hangos és összetett robajú dübörgéssel jár amit a magyar vértelen mono egyáltalán nem tud megszólaltatni. A térhatás is eredetiben érvényesül igazán, még akkor is ha az csak kisebb zajokból áll, mint a tücsökciripelés, szélzúgás vagy egy coyote felugatása.
A korong az eddig mozikban be nem mutatott, kivágott részekkeli bővített változatot tartalmazza, olyan értékes jelenetekkel amik árnyaltabbá teszik a három főszereplő jellemét. A rossz pl. talán nem is olyan rossz, hiszen amikor az egyik eleddig kihagyott részben végig tekint a polgárháborús sebesültek tömkelegén, még ez a sokszoros gyilkos is elcsóválja a fejét az esztelen vérengzés láttán.
Az extra anyag megtekintése csak még jobban elmélyíti értékelésünket Sergio Leone örökzöldje iránt. Kettő filmtörténész audio kommentárja jár a filmhez. Ezek közül Christopher Fraylingé nemcsak hogy informatívabb, de csak úgy árad belőle a film iránti lelkesedés. Ikonikus kameramozgásra hívja fel a figyelmet és elárulja többek között azt is melyik korabeli filmből ered a Csúf sikolyba átforduló káromkodása. Na, hát a Burt Lancaster főszereplésével készült Vera Cruzból! Ezzel azért egyáltalán nem árultam el sokat, mert amúgy is olyan hatalmas információ özönnel lát el minket a két kommentár, hogy aki végig hallgatja nem győzi majd kapkodni a fejét (fülét).
A Leone nyugatja és A Leone stílusa a szereplők és készítők visszaemlékezéseiből összeállított egyenként 20 perces doku valójában egy film volt csak kettőbe vágták. Az egyikből kiderül, hogy szegény Eli Wallach élete és egészsége többször is veszélybe került és csak a véletlenen múlott, hogy nem halt meg pár forgatási balesetben.
A történelmi hitelesség alátámasztása kedvért van egy 14 perces kisfilm „Az ember aki elvesztette a polgárháborút” című, ami Henry Hopkins Sibley konföderációs tábornok hadjáratáról szól.
A jó a rossz és a csúf rekonstrukciójáról is szól egy érdekes extra anyag.
A törölt jelenetekből csak kettő van, mint ahogy előzetesekből is.
Ami még nagyon tetszett az Jon Burlingame-nek, a Daily variety írójának értekezése Morricone egyedi munkáiról. Magyar felirat sajnos nem jár egyetlen extra anyaghoz sem, de ez a kiadás akkor is pontosan az amelyikért megéri az angol vagy német szótárakat tanulmányozgatni.