R2-D2!
Szíven találtál. Azt hittem, hogy én, te vagyok. Minden stimmelt! Csak nekem lányom lett! :-)
A star wars-ról a TCW-ról és erről a kiadványról:
Szeretem, hozzámnőtt, örök.
Bár ezen kiadvány részeit már kívülről fujtam a megjelenésre, de akkor is megvettem itt. Egy rajongónál minden sw-nek polcon a helye. (Az előtrilógia újrakiadását csak azért vettem meg itt újra, mert volt hozzá egy külső papírtok!) Erre a fanatikusságra építenek az alkotók is. :-)
Ebben a sorozatban, azzal van egy kis gond, ami a tv-sorozatok velejárója: nyújtani kell, így egyes dolgok kicsit sújtalanok lettek. pl.: régen egy kardpárbajban rejlett némi veszély és tét! Nem mindenki hagyta el élve, vagy egyben a küzdelmet. Ez kicsit itt máshogy van. Egy-egy rész gyengusz, mert némelyiket, pl Jar-Jarnak kell elvinnie a hátán, de a legtöbb jó, és vannak igazán jól eltalált sw momentumok, illetve komplett részek is, melyek nagyszerűek.
Rajongók, ki ne hagyják, mert attól hogy animációs, még nem mese. Bár "bizonyos szemszögből nézve" az egész sw az.
A második évada nagyon jó lett, a harmadik, most tart a közepénél külföldön (egyelőre kicsit visszaestek, bár ez szubjektív vélemény).
Kár az extrák teljes hiányáért..
De remélem magyar vonatkozásban is érkezik a folytatás!
Karácsonyra is aktuális lehet, mert valahogy az az érzésem; ezt itthon nem ismerik elegen.
JÓ SZÓRAKOZÁST MINDENKINEK!
Szíven találtál. Azt hittem, hogy én, te vagyok. Minden stimmelt! Csak nekem lányom lett! :-)
A star wars-ról a TCW-ról és erről a kiadványról:
Szeretem, hozzámnőtt, örök.
Bár ezen kiadvány részeit már kívülről fujtam a megjelenésre, de akkor is megvettem itt. Egy rajongónál minden sw-nek polcon a helye. (Az előtrilógia újrakiadását csak azért vettem meg itt újra, mert volt hozzá egy külső papírtok!) Erre a fanatikusságra építenek az alkotók is. :-)
Ebben a sorozatban, azzal van egy kis gond, ami a tv-sorozatok velejárója: nyújtani kell, így egyes dolgok kicsit sújtalanok lettek. pl.: régen egy kardpárbajban rejlett némi veszély és tét! Nem mindenki hagyta el élve, vagy egyben a küzdelmet. Ez kicsit itt máshogy van. Egy-egy rész gyengusz, mert némelyiket, pl Jar-Jarnak kell elvinnie a hátán, de a legtöbb jó, és vannak igazán jól eltalált sw momentumok, illetve komplett részek is, melyek nagyszerűek.
Rajongók, ki ne hagyják, mert attól hogy animációs, még nem mese. Bár "bizonyos szemszögből nézve" az egész sw az.
A második évada nagyon jó lett, a harmadik, most tart a közepénél külföldön (egyelőre kicsit visszaestek, bár ez szubjektív vélemény).
Kár az extrák teljes hiányáért..
De remélem magyar vonatkozásban is érkezik a folytatás!
Karácsonyra is aktuális lehet, mert valahogy az az érzésem; ezt itthon nem ismerik elegen.
JÓ SZÓRAKOZÁST MINDENKINEK!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
„Réges rég, egy messzi, messzi galaxisban”…
… volt egyszer egy kisfiú.. Aki a tízes éveinek elején valahol, valamikor látott egy filmet, aminek az volt a címe: A csillagok háborúja. Nos, ez a kisfiú onnantól kezdve a SW univerzum rabja lett. Persze osztálytársai is látták a csodát akkoriban, s kitalálták az ált.isk. hatodik osztályában, hogy a baráti körből mindenki válasszon nevet magának a sagából. A lányok kinevették ugyan őket (Leia végül nem is lett), de a nevek nagyon gyorsan elkeltek. Az erőszakosabb, rámenősebb fiúk vitték a főbb karakterek neveit, így hát a mi kisfiúnknak nem maradt más, mint Artu.. Aztán teltek, múltak az évek, az iskoláknak vége lett. A kisfiú nagyfiú lett, de az Artu név szűk baráti körben rajt maradt. Nem sokan voltak már, akik használták a régi nevüket (komikus, de Artu legjobb barátja Solo lett) de akik igen, azok egyfajta titkos társaságként vitték tovább a lelkesedést..
Mert bizony cudar idők jöttek. Az új mozgóképes történet a távoli jövő ködébe merült, de a kisfiú szívében nem hunyt ki a tűz. Szorgosan vette és olvasta a könyveket, elmerült Luke, Han, Leia meg az ikreik kalandjaiban. Mara Jade, Thrawn, C’boath meg a többi karakter nyújtották a vígaszt, de a szíve mélyén egy újabb mozgóképre vágyott. Nagyszabású, látványos filmre, tele űrcsatával meg lézerkardpárbajjal.. Aztán – mikor már a kisfiú kész felnőtt volt – jött a hír egy újabb trilógiáról. Azt az érzést, amikor a Baljós árnyak TV-ből felvett első előzetesét, kb 30-szor visszapörgetve először látta, soha nem fogja elfelejteni. Onnantól a felnőttből újra kisfiú lett. Felnőtt kisfiú. Aki természetesen az első adandó alkalommal rohant a nyolcvan kilométerre fekvő másik városba, megnézni a filmet.. Utána pedig a fél éjszakán azon törte a fejét, mi lehet a folytatás. Akit elvarázsolt ismét a SW világa. Obi-Wannal, Anakinnal, Yodával, Mace Winduval, Wattooval és Jar-Jarral. Igen, Jar-Jarral. Mert a felnőtt kisfiú bizony jókat derült a vicces jeleneteken, és a körmét rágta a harcban. És talán Qui-Gon-t még meg is siratta.. A felnőtt kisfiú tudta, hogy innentől kezdve már soha el nem engedi a szívéből ezt az univerzumot. Legyen bármi, bármikor, az neki tetszeni fog.. Szerencsére jött az EP II, meg az EP III – velük a kánaán. Aztán nem sokkal később a lesújtó hír. Nincs több élőszereplős mozifilm.. A felnőtt kisfiú picit elszomorodott. Itt a vége? Ennyi?
De aztán jött a Klónok háborúja. Törvényszerű volt, hogy jöjjön, megőrizve a mozifilmek eredeti karaktereit, sokkal jobban, mint a korábban bemutatott Clone Wars rajzfilmsorozat. Végre újra izgulhatott Anakin és Obi-Wan kalandjain, csodálhatta Yoda képességeit és szörnyülködhetett Palpatine cselszövésein. Közben rengeteg nagyszerű új karaktert ismerhetett meg, kibővült a SW világ, Ventressel, Ahsokával, meg sok új Jedivel, akikről eddig csak olvasott. Imádnivaló világ lett a rajzfilm…
… mint ahogy imádnivaló lett a folytatás, a Klónok háborúja rajzfilmsorozat is. A felnőtt kisfiú még ma is tátott szájjal bámulja a képenyőt, mikor a főcím elúszik a háttérbe a sorozatnál. Még ma is megdobban a szíve, mikor felcsendül a kicsit átdolgozott SW himnusz. Élvezi a togruta Ahsoka és az ember Anakin csipkelődését, élvezettel utazik a különféle bolygókra. Wattoo szülőbolygójára a Toydariara (mellesleg ez az első és egyben egyik legjobb rész – Yoda miatt), Greedo szülőbolygójára a Rodiára, a Hothoz hasonló fagyos világra, az Orto Plutoniára és mindenhova. Végre újra látványos űrcsatákat láthat, kardpárbajokat a Jedik és ellenfeleik közöt. Új világokat, új élőlényekkel. Visszatérhet a Naboora, a Kaminora, megláthaja Grievous rejtekhelyét a Vasseken, s talán még majd Koréliára és Nal Huttára is elviszi a mese. Ez a felnőtt kisfiú fenntartások nélkül elfogadta az új Star Wars világát – amiről nagyon jól tudja, hogy már igazándiból nem is neki szól. Hanem az ő kisfiának, akinek a táskája, tornazsákja, tolltartója SW mintás, akinek majd az összes karakter lézerkardja megvan játékban, a rengeteg Legoról és meg makettről nem is beszélve. S akivel együtt nézik ezt a sorozatot, ami remekül ötvözi SW univerzum és a sorozatok összes erényét: cliffhangerek, kétrészes kis kalandok, 22 epizódban. Ahol arcot és személyiségeket adtak a klónoknak, ahol – bár tudjuk a történet végét – mindig van remény a végső győzelemre. Mert már hogy a fenébe ne lenne, mikor olyanok vannak a csapatunkban, mint Yoda, Obi-Wan, Mace Windu, Anakin, Plo Koon, Kit Fisto, Shaak Ti, stb… Az ellenfél meg „csak” egy kiborg ember/gép Grievous, a bukott jediből Sithé vált Dooku, meg az önmagát Sithnek képzelő rattataki Ventress… na jó, meg a Császár….
Így immár két kisfiú (mester és tanítványa) ámul ezen az új világon, élvezi az új, friss látványt és már megbarátkozott a pattogósabb SW zenével is. Egyvalami nem tetszik nekik: az eredeti hangban lecserélték az eredeti színészek hangjait, amiket ezek a kisfiúk megszoktak az EP I-II-II-ban. De sebaj, a magyar szinkronban ez a probléma nem áll fönn, úgyhogy kisfiúk immár magyarul nézik a sorozatatot.
* * * * * * *
Azt hiszem, ennél bővebb magyarázat nem kell elfogultságomra és szubjektív nézőpontomra. Meg arra, hogy minden, önmagát rajongónak tartó ember szemében, akinek szálka az első trilógia, meg különösen a CW filmek – nos, van egy másik nézőpont is. Csak alkalmazkodni kell hozzá. Egy picit újra gyereknek lenni – mint a 80-as években. Mert ezt felnőtt fejjel gyereklélek nékül bizony nehéz élvezni. Egyébként kicsit tényszerűbb véleményemet az Új világról a CW mozifilmnél olvashatjátok.
A DVD-ről felemás a véleményem. Igazából azon tűnődöm, meddig fognak kísérletezni még a kiadók a kötségcsökkentés (igénytelenség) jegyében. Mennyi lemez fér el egy sima DVD tokban? Ebben a kiadványban van négy. De nyolc is lehetne, mert a tok két belső oldalára meg kettő-kettő elférne… Ahelyett, hogy akárcsak egy nyamvadt slimre váltanának…egyébként a dizájn nem rossz. A lemezen sajnos nincs semmi extra, meg csak 2.0 a magyar hang is – mégis inkább ezt választottam a gyerek, no meg a megszokott hangok miatt. A kép gyönyörű – és ki a francot érdekel a méretaránya: kitölti a teljes képernyőt és kész. A slipcase – bár teljesen eltér a külföldi stílustól, egész pofás, s van belső borító is. Úgyhogy összességében nem rossz kiadás – a hazai viszonylatban.
Kosárba!
… volt egyszer egy kisfiú.. Aki a tízes éveinek elején valahol, valamikor látott egy filmet, aminek az volt a címe: A csillagok háborúja. Nos, ez a kisfiú onnantól kezdve a SW univerzum rabja lett. Persze osztálytársai is látták a csodát akkoriban, s kitalálták az ált.isk. hatodik osztályában, hogy a baráti körből mindenki válasszon nevet magának a sagából. A lányok kinevették ugyan őket (Leia végül nem is lett), de a nevek nagyon gyorsan elkeltek. Az erőszakosabb, rámenősebb fiúk vitték a főbb karakterek neveit, így hát a mi kisfiúnknak nem maradt más, mint Artu.. Aztán teltek, múltak az évek, az iskoláknak vége lett. A kisfiú nagyfiú lett, de az Artu név szűk baráti körben rajt maradt. Nem sokan voltak már, akik használták a régi nevüket (komikus, de Artu legjobb barátja Solo lett) de akik igen, azok egyfajta titkos társaságként vitték tovább a lelkesedést..
Mert bizony cudar idők jöttek. Az új mozgóképes történet a távoli jövő ködébe merült, de a kisfiú szívében nem hunyt ki a tűz. Szorgosan vette és olvasta a könyveket, elmerült Luke, Han, Leia meg az ikreik kalandjaiban. Mara Jade, Thrawn, C’boath meg a többi karakter nyújtották a vígaszt, de a szíve mélyén egy újabb mozgóképre vágyott. Nagyszabású, látványos filmre, tele űrcsatával meg lézerkardpárbajjal.. Aztán – mikor már a kisfiú kész felnőtt volt – jött a hír egy újabb trilógiáról. Azt az érzést, amikor a Baljós árnyak TV-ből felvett első előzetesét, kb 30-szor visszapörgetve először látta, soha nem fogja elfelejteni. Onnantól a felnőttből újra kisfiú lett. Felnőtt kisfiú. Aki természetesen az első adandó alkalommal rohant a nyolcvan kilométerre fekvő másik városba, megnézni a filmet.. Utána pedig a fél éjszakán azon törte a fejét, mi lehet a folytatás. Akit elvarázsolt ismét a SW világa. Obi-Wannal, Anakinnal, Yodával, Mace Winduval, Wattooval és Jar-Jarral. Igen, Jar-Jarral. Mert a felnőtt kisfiú bizony jókat derült a vicces jeleneteken, és a körmét rágta a harcban. És talán Qui-Gon-t még meg is siratta.. A felnőtt kisfiú tudta, hogy innentől kezdve már soha el nem engedi a szívéből ezt az univerzumot. Legyen bármi, bármikor, az neki tetszeni fog.. Szerencsére jött az EP II, meg az EP III – velük a kánaán. Aztán nem sokkal később a lesújtó hír. Nincs több élőszereplős mozifilm.. A felnőtt kisfiú picit elszomorodott. Itt a vége? Ennyi?
De aztán jött a Klónok háborúja. Törvényszerű volt, hogy jöjjön, megőrizve a mozifilmek eredeti karaktereit, sokkal jobban, mint a korábban bemutatott Clone Wars rajzfilmsorozat. Végre újra izgulhatott Anakin és Obi-Wan kalandjain, csodálhatta Yoda képességeit és szörnyülködhetett Palpatine cselszövésein. Közben rengeteg nagyszerű új karaktert ismerhetett meg, kibővült a SW világ, Ventressel, Ahsokával, meg sok új Jedivel, akikről eddig csak olvasott. Imádnivaló világ lett a rajzfilm…
… mint ahogy imádnivaló lett a folytatás, a Klónok háborúja rajzfilmsorozat is. A felnőtt kisfiú még ma is tátott szájjal bámulja a képenyőt, mikor a főcím elúszik a háttérbe a sorozatnál. Még ma is megdobban a szíve, mikor felcsendül a kicsit átdolgozott SW himnusz. Élvezi a togruta Ahsoka és az ember Anakin csipkelődését, élvezettel utazik a különféle bolygókra. Wattoo szülőbolygójára a Toydariara (mellesleg ez az első és egyben egyik legjobb rész – Yoda miatt), Greedo szülőbolygójára a Rodiára, a Hothoz hasonló fagyos világra, az Orto Plutoniára és mindenhova. Végre újra látványos űrcsatákat láthat, kardpárbajokat a Jedik és ellenfeleik közöt. Új világokat, új élőlényekkel. Visszatérhet a Naboora, a Kaminora, megláthaja Grievous rejtekhelyét a Vasseken, s talán még majd Koréliára és Nal Huttára is elviszi a mese. Ez a felnőtt kisfiú fenntartások nélkül elfogadta az új Star Wars világát – amiről nagyon jól tudja, hogy már igazándiból nem is neki szól. Hanem az ő kisfiának, akinek a táskája, tornazsákja, tolltartója SW mintás, akinek majd az összes karakter lézerkardja megvan játékban, a rengeteg Legoról és meg makettről nem is beszélve. S akivel együtt nézik ezt a sorozatot, ami remekül ötvözi SW univerzum és a sorozatok összes erényét: cliffhangerek, kétrészes kis kalandok, 22 epizódban. Ahol arcot és személyiségeket adtak a klónoknak, ahol – bár tudjuk a történet végét – mindig van remény a végső győzelemre. Mert már hogy a fenébe ne lenne, mikor olyanok vannak a csapatunkban, mint Yoda, Obi-Wan, Mace Windu, Anakin, Plo Koon, Kit Fisto, Shaak Ti, stb… Az ellenfél meg „csak” egy kiborg ember/gép Grievous, a bukott jediből Sithé vált Dooku, meg az önmagát Sithnek képzelő rattataki Ventress… na jó, meg a Császár….
Így immár két kisfiú (mester és tanítványa) ámul ezen az új világon, élvezi az új, friss látványt és már megbarátkozott a pattogósabb SW zenével is. Egyvalami nem tetszik nekik: az eredeti hangban lecserélték az eredeti színészek hangjait, amiket ezek a kisfiúk megszoktak az EP I-II-II-ban. De sebaj, a magyar szinkronban ez a probléma nem áll fönn, úgyhogy kisfiúk immár magyarul nézik a sorozatatot.
* * * * * * *
Azt hiszem, ennél bővebb magyarázat nem kell elfogultságomra és szubjektív nézőpontomra. Meg arra, hogy minden, önmagát rajongónak tartó ember szemében, akinek szálka az első trilógia, meg különösen a CW filmek – nos, van egy másik nézőpont is. Csak alkalmazkodni kell hozzá. Egy picit újra gyereknek lenni – mint a 80-as években. Mert ezt felnőtt fejjel gyereklélek nékül bizony nehéz élvezni. Egyébként kicsit tényszerűbb véleményemet az Új világról a CW mozifilmnél olvashatjátok.
A DVD-ről felemás a véleményem. Igazából azon tűnődöm, meddig fognak kísérletezni még a kiadók a kötségcsökkentés (igénytelenség) jegyében. Mennyi lemez fér el egy sima DVD tokban? Ebben a kiadványban van négy. De nyolc is lehetne, mert a tok két belső oldalára meg kettő-kettő elférne… Ahelyett, hogy akárcsak egy nyamvadt slimre váltanának…egyébként a dizájn nem rossz. A lemezen sajnos nincs semmi extra, meg csak 2.0 a magyar hang is – mégis inkább ezt választottam a gyerek, no meg a megszokott hangok miatt. A kép gyönyörű – és ki a francot érdekel a méretaránya: kitölti a teljes képernyőt és kész. A slipcase – bár teljesen eltér a külföldi stílustól, egész pofás, s van belső borító is. Úgyhogy összességében nem rossz kiadás – a hazai viszonylatban.
Kosárba!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)