Hogy mi értelme van egy több mint 10 éves moziról írni? Igazából fogalmam sincs. Talán az, hogy mindig vannak ifjú versenyzők, akik később kapcsolódnak be a Nagy Filmkeringésbe, s talán nekik valódi újdonság lehet egy-egy ajánló: mert mindig van, amit érdemes bepótolni, amire érdemes felhívni a figyelmet. Az A.I. pedig tökéletesen egy ilyen mozi.
A nagyon sok látott film közül az A.I. az egyik, amely minden nézésnél képes könnyeket varázsolni a szemembe. Ez már akkor is így volt, mikor még nem volt gyerekem, azóta pedig szinte törvényszerűnek tűnik. Szerintem ebben (természetesen) Spielbergnek elvitathatatlan érdeme van – tulajdonképp Kubrick jól érezte még életében, hogy ezt Spielbergnek kellene rendezni. Aztán a sors úgy hozta, hogy ez be is következett: ami számunkra, filmrajongók számára kész főnyeremény lett. Egy hihetetlenül érzelmes, néha talán icipicit valóban giccses, ugyanakkor többrétű, elgondolkodtató sci-fi, ami minden értelmezési és beleélési szintjén komoly értékeket hordoz, és komoly gondolatokat ébreszt…
Már az első képsorok egy olyan jövőt vizionálnak, amik szorosan kapcsolódnak a mai globális felmelegedéssel kapcsolatos elméletekhez. Ez a vonal - bár a leggyengébb szál az egészben – végigmegy a filmen, s egy vargabetűvel, a kétezer évvel későbbi korban zárul le, a maga jeges valóságában. Aztán ugyebár ott van a morális kérdés, az „Alkossunk egy robotot, amely képes szeretni” gondolata, ami már önmagában is egy kiváló alap lehet bármely sci-fiben. Anno, amikor Kubrick tervbe vette az A.I.-t, elég sok hasonló témájú novellát olvastam – az eltelt közel 30 év azonban a kérdés aktualitásán nem változtat. Beszélni, elmélkedni róla ugyanúgy aktuális ma is.
A mozi legnyilvánvalóbb és legérzelmesebb szintje azonban az anyai szeretet kérdése. Amit Daviden keresztül, pontosabban a tündérmesén keresztül közel két és fél órában átélünk, az még a kemény férfiszíveket is meglágyíthatja. A mecha, a kisfiú-robot története, aki Pinocchio mintájára igazi kisfiú akar lenni, hogy őt is igazi kisfiúkén szeressék, s ezért rengeteg kalandon kell átmennie, keresve a varázslatos Kék Tündért baromi erős érzelmi töltettel rendelkezik. Tulajdonképp az emberi élet majd’ minden korszakában: gyerekként is és szülőként is. No meg ugyebár mindenki volt kisfiú/kislány… Kellett hozzá mondjuk az ártatlan képű, akkor 13 éves Haley Joel Osment, aki ösztönösen kiválóan volt robot-kisfiú, s aki kiválóan hozta a mindent elsöprő szeretet iránti vágyat is.
A film jól elkülöníthetően három részből áll. Az első, egy viszonylag zárt világ, a Swinton család élete, ahova kerül David. Teljesen valószerű környezet, talán csak a járművek utalnak rá, hogy a jövőben járunk. Borzasztó erős az érzelmi kisugárzása, hisz David aktiválásától kezdve, a tesó hazatérésén át, David mellőzéséig millió szívszorító esemény történik. Mikor pl. Monica felolvassa a kódszavakat, s David átöleli, hogy anya… megindító… Nagyon jó az első harmad, a szűk környezet ellenére minden motivációt megkapunk a folytatásra. Ami meg aztán homlokegyenest egy más világ lett…
Gigoló Joe feltűnése, az egész háttér alaposan kiterjeszti és megváltoztatja a mozit. A szülői kapcsolat helyébe a barátság és puszta túlélés kerül, a Mészárcirkusz pedig a maga brutalitásával és mondanivalójával borzongató. Érzelmekben ugyan itt sincs hiány, mégis ez a szakasz inkább az akciókról és a kalandról szól – egy jó adag robot-jövőképpel, no meg némi társadalomkritikával. A mechákat alkalmazó majdani elpunnyadó társadalom, a „mecha vs. orga” ellentét valós, sötét jövő képét vetíti elő, ahol David hite, vágya a szeretetre fénylő csillagként világít…
Így érünk el Manhattanbe, ami toronymagasan az egész film érzelmi kiömlése.. Már azzal is, hogy David szembesül magával, aztán a mélyben talált megoldással – de legfőképp azzal az egy nappal, ami megadatott neki. Borzongatóan gyönyörű lezárás, annak az egy napnak a képei mind-mind csordultig vannak érzelemmel. Ugyanakkor a kétezer évvel későbbi körülmények, David új társainak szerepe a sci-fi vonal kiterjesztése – és egyben méltó befejezése is. Az utolsó harmad elgondolkodtató és félelmetes, szomorú és felemelő, boldog és tragikus egyben. Tökéletes, de Spielbergesen túlfűtött módon érzelem gazdag.
Az egész mozi látványvilága, a történet háttere zseniális. A jövő hangulata nagyon átjön, de egyben nagyon hiteles is. Megnézve az extrákat, félelmetes munka van benn. John Williams dallami ezúttal kissé visszafogottabbak a szokásosnál, de remek hangulatot adnak a filmhez. A színészek maximumot hozták, a fentebb már említett H.J.Osment, aki a Hatodik érzékből lehet ismerős – s akiből sajna nem lett ismert filmszínész – egyszerűen zseniális: s ő maga mondta, hogy egyetlen egyet sem pislogott a film alatt!! Nem kevésbé szenzációs Jude Law Gigoló Joe szerepében, neki is jól sikerült „robotizálnia” magát. Igazi ínyencség a maci szerepe, annak ellenére, hogy csak bábu. Brendan Gleeson, William Hurt is üde színfoltja volt a történetnek – ami azonban egyértelműen David története. A kis srác Oscart érdemelt volna.
A BD-t ugyanakkor semmi másért nem éri meg megvenni, mint a feliratos extratartalom miatt. A kép ugyanolyan homályos, szemcsés, mint a DVD-n volt: de hát nem is lehet más. Kaminski maga mondta, hogy rendszeresen füstöt használ a forgatáskor, ezzel tették szűrtté a felvételt… Ebből pedig soha nem lesz tűéles kép. A hang az DTS HD MA 6.1, de kissé erőtlen, nem sokkal jobb, mint a DVD volt. A valós pluszt az extratartalom adja: ugyanaz, mint a kétlemezes DVD-é, de végre mindenhez jár felirat. Nagyon jó anyag, Kubrick ’84-es ötletétől a Spielberg búcsúbeszédéig gyakorlatilag minden részletbe beavattak minket. Külön jó, hogy mindezt apró, 5-10 perces dokumentumfilmekben teszik, nem pedig egy nagy egészben. Így is több, mint egy óra. Kiváló anyag.
Kosárba!