„100% pure adrenaline – 100% tiszta adrenalin”
Ennél jobban nem lehet összefoglalni azt az érzést, amit a Holtpont nyújtani képes. Ebben a szlogenben benn van minden, ami ezt a filmet jellemzi. Talán még annyit lehet hozzátenni, hogy a „Carpe diem – élj a mának” ugyanúgy lehetne a mottója…
A kilencvenes évek eleje iszonyat erős filmeket adott a világnak. Abban az időszakban egyértelműen csúcson volt az álomgyár, az akkori mozikat még ma is szívesen nézi újra az ember, s az azokban a filmekben akkor kezdő, ismeretlen színészek mára világsztárok lettek. Kíváncsi lennék, 20 év múlva a maiak hol lesznek, én mindenestre árgus szemekkel fogom figyelni őket…
A Holtpont még a kiváló felhozatalban is személyes kedvencem volt. Magában hordozza mindazt az érzést, amit én is gondolok az ÉLET szükségességéről, a veszélyről, az adrenalin hajhászásról. S bár szörfözni nem tudok, ugrani sem ugrottam még (bár szeretnék valamikor), de a sebesség és a veszély imádata a véremben van. Ezekből kifolyólag, mikor 20 éve először láttam ezt a filmet rögtön magába szívott, s azóta akárhányszor tettem be a lejátszóba, vagy futottam bele a TV-ben, mindig képes volt ugyanazt a varázst nyújtani. Ha csak egy szimpla bankrablós akciófilm lenne, a beépült FBI ügynökkel, autós üldözéssel, már akkor is jó lenne, mert nagyszerű figurákra, önmagában is kiváló ötletre épülő kis film. DE. A szörfözés beleszövése a történetbe egy teljesen új szintre emeli a mozit, mert egy ilyen zárt világba betekintés mindig magában hordozza az izgalmat, hogy megtudunk valami egy szűkebb csoport életviteléről és – ahogy Bodhi szavaival éljek – spiritualitásáról. Azonban ez itt még mindig nem elég, mindezt még sikerült megfejelni az ejtőernyős ugrással, az igazi adrenalin bombával, aminek már a látványától is kirázza az embert a hideg. Mindez egy izgalmas, jól felépített történetben (mindig mondtam, hogy mennyi minden múlik a forgatókönyvön), kiváló karakterekkel, ahol a bankrablók is szimpatikus figurák, eszméletlen jó kamera beállításokkal, legyen az akár a vízben, akár a levegőben, akár a futós üldözésben. Tökéletes munka.
Igazából nem is egészen értem, elsőre Ridley Scotték miért nem láttak benne fantáziát, miért kellett hónapoknak eltelni, míg Cameronék rábukkantak a szkriptre…
Kathryn Bigelow neve mostanság a Bombák földjén kapcsán került előtérbe, de a Holtpont előtt ő már jegyzett többek között egy Kék acél nevű mozit is - ami szintén kedvencem -, valamint az ő munkája a Harrison Ford féle Atomcsapda is. Nő létére kiváló érzéke van a filmkészítéshez, a beállításokhoz, a ritmushoz – ámde a Holtpont mégsem az ő nevétől hangos. Hanem elsősorban a Ghost után hirtelen sztár lett Patrick Swayze (Bodhi) és a szárnyait bontogató Keanu Reeves (Utah) nevétől. Kettejük szimbiózisa - s egyben rivalizálása is - a film motorja, a „gyilkos ellenségem a barátom” létállapot egész történeten átívelő feszültsége teszi zseniálissá a mozit. Mindezekhez pedig olyan figurák asszisztálnak, mint a mókamester Gary Busey (Angelo), az izgalmasan dekoratív, ámde inkább TV sorozat színésznő Lori Petty (Tyler), valamint a Red Hot Chili Peppers énekese, Anthony Kiedis. Nagyszerű gárda, a maga módján mindenki tökéletesen egészíti Bodhi és Utah történetét. A film lezárása meg egyszerűen zseniális. Abban a jelenetben tulajdinképp benn van az egész film: az adrenalin, a barátság és a vetélkedés, a bűnhődés és a megbocsájtás is. Tökéletes.
Sajnos a DVD-ről nem tudok nyilatkozni, nekem a régi feliratos van meg, illetve egy külföldi kiadású BD. Utóbbi hibátlan, és extratartalma megegyezik ezen DVD extratartalmával (ami igazi kincs): néhány kimaradt, borzalmas minőségű jelenet, 4 percben, valamint egy többrészes dokumentumfilm 45 percben. Nagyon jó anyag 2006-ból, szinte mindenki megszólal benne. Szegény azóta elhunyt Swayze is, akin akkor még csak a kor látszott, betegsége nem, de így is éles kontraszt volt a 15 évvel azelőtti önmagához képest. Megdöbbenve figyeltem, hogy a hullámok – még az ausztráliai nagy is – valós és igazi, a szörfösök valódiak ( Bodhi csapatából két srác pofi szörfös), s a nagy hullámban valóban bement egy őrült. Akit külön meg kellett fizetni azért, hogy NE lovagolja meg a hullámot, hanem essen el. Az ejtőernyős képek trükkfelvételei lenyűgözőek, eszembe nem jutott volna arra gondolni, hogy nem zuhannak közben. Swayze kiugrása a gépből viszont Real, teljesen bele volt őrülve az ugrásba, s megcsinálta élesben. Mint ahogy a szörfjelenetek egy részét is.
Kosárba!