A Fekete hattyú számomra a tökéletes film. Nem csupán ötös, ez csillagos ötös. Nem csak 2010 legjobb filmje, hanem életem egyik legnagyobb, kitörölhetetlen élménye.
13 millió dollárból olyan mozit sikerült összehozni, ami sokadszori nézésre is ezerszer nagyobb hatást vált ki belőlem, mint a több száz milliós projektek.
Akár a színészeket nézzük - élükön a szerepre legtökéletesebb, lenyűgöző Natalie Portmannal-, akár a vágást, operatőrt, zenei aláfestést, remekül adagolt szépséges táncjeleneteket, és mindenekelőtt rendezést, nem tudok belekötni semmibe. Az egészre pedig a döbbenetes, és egyben tökéletes befejezés teszi fel a koronát.
Ahogy a filmben is elhangzik: "a balett olyan műfaj, ami nem mindenkinek való", az erre a filmre is igaz. Lesznek, akiknek bizony egyáltalán nem fog ez bejönni, de a visszajelzések alapján mégis sokkal többen vannak azok, akik ámulattal adóznak Darren Aronofsky legérettebb és legjobb munkája előtt. Látni kell, próbát kell vele egyszer tenni, és punktum. A groteszk ugyanis még soha nem volt ennyire fájdalmas, ennyire szép.
A kiadásról:
Eleinte tartottam tőle, hogy fog ezzel a borítóval kinézni a film, kézbe véve azonban kellemes meglepetés, a szépen megrajzolt és igényes borító elég jól mutat. A hátoldala már kevésbé, és egy slipcase is örömteli lett volna, de inkább örülni kell, hogy megjelent. Hozzáteszem ezért a pénzért más helyeken már dvd, digital copy és extra slipcase is minimum jár hozzá, de ez inkább no comment.
Három remek filmelőzetes (127 óra, Never Let Me Go, Vizet az elefántnak, valamit még a Szerelem és más drogok) után nyílik meg az igényes, mozgó főmenü, ami nagyon tetszetős, a Fox-ra jellemző paraméterekkel.
Elindítva a filmet máris ízelítőt kapunk a jóelőre beharangozott, zajos, rendezői koncepció miatt szemcsés, kissé "szürkés" képből. A megvilágított táncjeleneteknél ugráló szemcsék miatt ez eleinte igencsak mellbevágó, de szerencsére a későbbiekre már nem ez jellemző. A kép egyébként részletes, szépen került fel a film a lemezre, sok panasz nem lehetne, csak a rendezői koncepció-szöveg miatt bizony rendesen szemcsés. Egyáltalán nem vagyok ennek híve, nem is igazán tetszett, de idővel megszoktam, és már nem zavart annyira. Ennek a filmnek szándékosan ilyen transzfert szántak. Lehetett volna másabb, szerintem sokkal szebb is, de ha ez volt a rendező vágya, ám legyen. Picit tehát csalódás a képminőség, ugyanakkor szép is, és valahol illik a filmhez.
A hang viszont elsőrangú. Mindenhol remek, tisztán szól, a táncjelenetek során zengedező muzsikája hallatán maga Csajkovszkij is biztosan összecsinálná magát, hát még az ijesztgetős részeknél kikevert félelmetesen élethű hangoktól! Amit a képminőségnél kifogásoltam, azt itt bőven visszakaptam. Jelentős szerepe van a remek hangnak, hogy még jobban belefeledkezzek a filmbe és újra és újra a frász jöjjön rám egyes részektől.
A magyar hangsáv mondani sem kell, jóval gyengébb, a szinkron pedig olyan amilyen, egyszer nem sikerült így végignézni a filmet. Nina ugyanis többször nyávog, az anyja pedig katasztrofális, de a többi szinkronszínész egyike sem brillírozik, ezt a filmet úgyis csak gyengébb minőségben lehetne leszinkronizálni, hiszen az eredeti tökéletes. Felesleges. Egy helyen viszont igencsak érdekes dolgot produkált a szinkron: mikor Nina anyja megkérdezi, hogy "What happened to my sweet girl?!", a magyar változatban Nina eközben azt mondja neki, hogy "Eszelős picsa!". Ezen jót derültem, na de ez hol hangzik el az eredetiben? Én nem hallottam, feliratozva sincs, vagy csak annyira motyog Natalie, hogy én már angolul nem hallom ki? :)
Érdekelne, ezt hogyan költötték oda... :-)
Az extrák sora és tartalmassága felemás, viszont van hozzájuk magyar felirat is, és ezért köszönet jár a kiadónak.
Az adatlap szerint úgy tűnik, mintha tömérdek bónusszal lenne tele a lemez, de ez csak a ravasz látszat. Többségük nagyon rövid és semmitmondó, sajnos.
Igazából a Metamorfózis névre hallgató kb. 50 perces dokufilm emelendő ki, ez a legérdekesebb és legrészletesebb a forgatás egyes fázisairól, sok mindenbe bepillantást enged. Pl. amikor Natalie a tükör előtt belevág az ujjába, a bal keze helyett egy műkézzel teszi, vagy a film végén, mikor szépen leugrik a matracra, nem Natalie ugrott, hanem a matracot tolták a háta mögül előre, és így a nézőnek olyan érzése lett, mintha ő esne.... :O
A többi extra eléggé rövid és sajnos felejthető. A Tánc a kamerával és a Balett egy nagy semmi, a Kisfilm a látványtervezésről és jelmezekről jó lenne, ha két percnél még tovább is terjedne. A színészekkel és rendezővel való beszélgetés érdekes, bár ez is kimerül pár percben, inkább csak a karakterekről mesélnek. Mindezt a film hivatalos előzetese zárja, és ennyi az egész.
A film tehát hibátlan, a kiadás pedig rendben van. Akinek tetszett a Fekete hattyú, annak bátran ajánlható a blu-ray is, mert igencsak tisztességes minőségben került fel rá a film, az extrákból pedig más országok is pontosan ezt kapták. Én örülök, hogy a gyűjteményem része és végre a magaménak tudhatom :-)