Számomra pedig ez minden idok egyik legjobb fantasztikus filmje a 2001 Urodisszeia és a 451 Fahrenheit mellett. A legtöbb fantasztikus filmnek nagyon gagyi a története és a látványt is annyival elintézik, hogy minél több speciális effekt és kész.
Itt van rendes történet. Philip K. Dick nagyszeru regényét kissé lájtosították, de nem követték el azt a hibát, amit a Total Recall készítoi, hogy akciófilmet próbáltak fabrikálni az alapanyagból.
Ridley Scott rendezoként hozza a formáját. Jordan Cronenweth operator és Douglas Trumbull effekt-varázsló segítségével olyan látványvilágot teremt, amely a mai napig etalon. Vangelis muzsikája a képekkel együtt örökre az ember agyába fészkeli magát.
A színészek közül én nem is Harrison Fordot emelném ki, hanem Rutger Hauert, aki ekkor még kezdonek számított Hollywoodban, de mellékszereploként is meg tudta mutatni tehetségét, és lejátszik mindenkit a vászonról.
A rendezoi változat nem biztos, hogy jobb az 1982-es moziváltozatnál. A befejezés hatásosabb lett, de nekem hiányzik a fohos belso narrációja. A filmnek adott egy eroteljes film noir-os beütést, ami nekem nagyon bejött.
Csúcs jelenetek a filmbol: Deckard a zsúfolt utcán üldözi, majd lelövi a Zhora nevu robotnot (a zene, a képek és a hangok valami hihetetlen összhatást érnek el). Batty (Hauer) felkeresi Tyrell-t, és kéri, hogy hosszabbítsa meg az életüket. Az alkotó és a teremtmény találkozása brutális véget ér. Na és természetesen Deckard és Batty meglehetosen egyoldalú párharca, a filmtörténet egyik legszebb haláljelenetével.
A film igazán megérdemelne egy méltó magyar kiadást, de a havi megjelenéseket elnézve erre sajnos nem sok esélyt látok.
Zárásul: A 9 és 1/2 hét, A bárányok hallgatnak, a Rettenthetetlen és a Titanic túlértékelt filmek, a Szárnyas fejvadász viszont nem az.