2001: A Space Odyssey (1968, Stnanley Kubrick, UK-USA)
Az emberiség hajnalán járunk valahol Afrikában. A szárazság elviselhetetlen, ha az ember nem talál valami élelmet, meghal. Megjelenik a monolit. A majomszeru lények odamennek, és megérintik. Késobb eszközöket kezdenek használni. Fontos jelenet ez, egy lépés az emberiség felé. Késobb a kezdetleges eszközöket tökéletesíti: lándzsát, íjat, puskát majd atomfegyvereket állít elo. Évszázadok, évezredek, évmilliók peregnek le, és fejlodés nem áll meg, így jutunk el az urkorszakba, 1998-ba. Ezzel kezdodik tehát a 2001: Urodüsszeia. Ez az egyetlen jelenet csaknem húsz perc, de az egyik legizgalmasabb, amit láttam.
A 2001 mindenidok nem egyik, hanem a legjobb science fiction mozija. 1968-as bemutatója óta senkinek sem sikerült maradandóbbat alkotnia a mufajban. Nemcsak gondolatiságában, hanem látványában is jóval megelozte a korát, olyannyira, hogy biztosan kijelentheto: ez a film mindig eloremutató marad. Ha manapság készül egy-egy jó sci-fi (nem szokott), Kubrick muve még mindig hivatkozási pontnak számít.
Stanley Kubrick miután önkéntes számuzetésbe vonult Hollywoodból, Londonban rögtön dolgozni kezdett az Urodüsszeián. A film alapjául szolgáló Az orszem c. novella adaptálása mintegy 2400 munkaórát tett ki, amit Kubrick Arthur C. Clarke-kal közösen végzett el. A 2001: Urodüsszeia, Az orszem és a filmbol forgatókönyv alapján késobb kiadott regény komoly irodalmi értéket képvisel. Arthur C. Clarke muvei a szó szoros értelmében vett tudományos fantasztikus muvek. Elbeszélései nemcsak egy-egy fordulatra épülnek, hanem komoly figyelmet fordít az urkutatás eredményeire és a tudományos tényekre - az Alsó Földegyüttállás c. novellája például hiteles leírása egy csillagászati jelenségnek -, de írt tanulmányt a muholdas kommunikációról, sot, kis túlzással o a muhold feltalálója.
A 2001: Urodüsszeia nem egy szimpla kis sci-fi, galaktikus háborúkkal, lézerfegyverekkel, de nem is filozófia példabeszédnek álcázott kétforintos akciófilm virtuális valóság hátulütoirol. Mégis, a film máig aktuális, nem egy esetben megválaszolatlan kérdéseket vet fel. Honnan jövünk? Merre tartunk? Bízhatunk feltétlenül a tökéletesben vagy legalábbis az annak hitt technikában? Stb., stb. Bár 2001-ig nem következett be olyan mértéku technikai fejlodés, mint amit a filmben láthatunk, de így is ez az elso mozgóképes alkotás, amely hitelesen bemutatja, hogy mi is az urutazás.
Kubrick jó elore megtervezte a látványt, amelyszerre tunik reálisnak és teljesen újszerunek, sot mitöbb, mondjuk ki, ez maga a forradalom. Ami 1933-ban a King Kong volt, a hetvenes években a Star Wars, 1991-ben a Terminátor 2 vagy 2001-tol a Gyuruk ura trilógia, az a hatvanas években az Urodüsszeia. A direktor maketteket terveztetett, amiket fogaskerekeken órákig húzogatott, hogy a legjobb felvételek készüljenek el. A legjobb tervezokkel, építészekkel dolgozott, hogy az urhajók kívül-belül úgy fessenek, ahogy az o megálmodta. Vizuális effekteket akkoriban még nem tudtak olyan egyszeruen eloállítani, mint manapság, ezért hatványozottan igaz volt a mondás, hogy jó munkához ido kell. Nem volt elég a hatalmas büdzsé, mert ugyan tény hogy az sem ártott hozzá, de a szakértelem mindenek elott és felett állt. Vetítéseket, kamera trükköket, háttereket, új fényképezési eljárásokat használtak. Amikor az ur-stewardess Floyd (William Sylvester) tollát visszateszi a szivarzsebébe, egy üveglapot helyeztek a kamera elé. A gravitációt leheto legpontosabban mutatják meg. Amikor Bowman (Keir Dullea) a súlytalanságban fut olyan, mintha egy igazi urhajón lennénk A kamera eloször távolit mutat, majd lassan követi. Ezt egy zseniális díszlet segítségével vették fel, ez tulajdonképpen hatalmas mókuskerék, ami 5 km/h sebességgel forgatható a tengelye körül. A film talán leggyönyörubb felvételei ezek, sehol egy árnyék, csak a hófehér makulátlan tisztaság. A forgatás alatt a nagy igyekezetben egyszer ki is gyulladt a díszlet, annyira bevilágították a teret. Hasonlóan professzionális a nyitó sivatagi jelenet is. Mivel a rendezo nem szeretett az otthonától távol forgatni, felvette egy Londoni stúdióban hátterekkel, homokkal és nagyon sok fénnyel. Szinte hihetetlen, de ez tényleg így történt. Állítólag 1969-ben azért nem jelölték Oscarra a Legjobb smink kategóriában a filmet, mert az Akadémia azt hitte, hogy Kubrick igazi majmokkal dolgozott. Jellemzo a magas technikai színvonalra, hogy az egyébként szinten nagyon látványos Majmok bolygója a 2001 szemben sehol nincs, ha tényleg csak a látványt vesszük figyelembe. Minden másban kár volna összemérni oket, teljesen más célt szolgálnak, ráadásul nem lenne túl elegáns.
A történetrol csak röviden, de mégis tömören illik beszélni. Három részre bonthatjuk a történéseket: a már említett prehisztorikus fejezetre, az 1998-as urkorszakira, utána a célpontban a Jupiter expedíció áll, végül a Jupiteren és végtelenen túl utazhatunk egyet. A látszólag lazán összefuzött epizódokat egy valami kétségbevonhatatlanul összeköti, mégpedig a monolit. A monolit, amely mindig utat mutatott az embernek, az emberiségnek. Vitatkozni lehet a filmrol napestig, de azt még a kritikusai is elismerik, hogy a sc-fi mufajának egyik alapköve. Rengeteg értelmezése létezni, megközelítés létezik, például egyesek szerint nyitó jelenet nem is a Földön játszódik, mások szerint nem is jöhet szóba más, mint a mi a kis bolygónk. Az utolsó húsz perc is vitatott, de pontosan ettol jó egy film, megosztja a nézoket, nem mindenki kedveli, de hajlandó vitázni a filmrol. Megnézheted akár hatvanszor is, mindig megfogalmazódnak benned újabb kérdések. Nem is csoda, hiszen olyan témákat feszeget, amelyeket elotte senki - legalábbis a filmtörténetben. Ez a film évtizedekkel megelozte korát.
Egy szuperszámítógép, HAL-9000 (Douglas Rain briliáns hangján) rátámad az emberre – ez ma aktuálisabb, mint valaha. Pedig elotte még a mesterséges intelligenciáról sem volt szó filmben, Kubrick pedig az Urodüsszeiában rögtön az egyik legfontosabb szorongását fogalmazza meg a modern technikával szemben – igen, 1968-ban! Azt szokták mondani, hogy Kubrick hideg és érzéketlen, nem is szereti a hoseit, mégis a film legtorokszorítóbb jelenete, amikor HAL (aki h, mint i, a, mint b és l, m, vagyis IBM) kétségbeesetten, énekelve próbál Bowman érzelmeire hatni, nehogy leállítsa. Ez valahol nagyon ironikus.
A 2001: Urodüsszeia azért is örökérvényu darab, mert képes elbeszéli az emberiség történetét, sot, talán annál is többet. Amikor eloször jelenik meg a monolit, egyik osünk félve érinti csak meg. 1998-ban a Holdon a ma (akkor még a jövo) embere kísértetiesen hasonlóan nyúl hozzá a sötét oszlophoz. Ezek szerint igaz, hogy az ember nem változott semmit az idok során, vagyis az emberiség örök. Ez a két kép összefoglalja az egész történelmünket. Feltaláltuk az elso vágóeszközt, ami egybol az urkorszakba repít minket. Senki elotte - de azóta se nagyon - nem kapcsolta még össze ennyire remekül a múltat a jövovel. Az utolsó epizód értelmezése szintén nehéz feladat, ahány nézo annyi látásmód. Az összetört pohár sokat sejteto, mégis, a záró képsor egyértelmuvé teszi a végkimenetelt.
Ebben a filmben minden a helyén van. Rendezés, forgatókönyv, vágás, látvány, hangulat, zene (Strauss, Ligeti, Bartók), az örökérvényu üzent, tényleg minden.. Itt kezdodik a sci-fi! Utánozni már sokan próbálták (Mars mentoakció, 2010: a kapcsolat éve stb.), de azóta sem sikerült ehhez mélto tudományos fantasztikus filmet készíteni. Szégyen, hogy az Akadémia mellozte, és Kubrick arcába nyomott egy arany szobrot a Legjobb vizuális effektekért. 10/10