Egy Mesék a kriptából marathonnak is felfogható Stephen King film. Minden arra emlékeztet: a díszletek, a makettek, a gumiálarcok, az Átokra hajazó sztori, a jócskán amator színészgárda, a kétdimenziós karakterek (talán Emeryben, Joyce-ban és Sisben fedezheto fel a "harmadik"), a kezdetleges CGI... és mégis. Az a helyzet, hogy szinte az összes King-adaptációból ezt untam a legkevésbé, pedig három egész estés film méretével bír. Gagyi, de annak megfelelo, és hiába kergetoznek percekig ugyanazon fa körül, hiába van tele logikai szakadékokkal, és hiába ugyanolyan ótvar minden hulla, a maga primitív módján szórakoztató.