A mű Anna Rice Vámpírkrónikáinak a 3. kötetét dolgozza fel. Az elsőt, az Interjú a vámpírralt mindenki ismeri, hiszen mind a könyv, mind a film hatalmas sikert aratott. Aki viszont egy hasonló színvonalú filmet vár, az csúnyán csalódni fog. De az is, aki valamiféle kontinuitásra számít. Ugyanis a két alkotás között semmi, de semmi kapcsolat nincs. Azt leszámítva, hogy mindkettőben van egy Lestat nevű vámpír, aki történetesen itt a főszereplő. Azonban ez nem ugyanaz a Lestat, vagy legalábbis nem lehet az. Se kinézetre, se stílusra, se háttértörténetre nem egyezik meg elődjében megismert Tom Cruise által megformált karakternek. Ez csak az árnyéka annak.
A történet számomra már ott elvérzik, hogy egy vámpír zenészkarrierbe kezd. Oké, hogy sok mai rockzenekar veszi fel a vámpírizmust attitűdnek (pl. a The 69 Eyes), de ez kissé túlzás. Sajnos azonban még nem ez a legkritikusabb pont a sztoriban. Ott van a béna szerelmi szál (ami már előre vetítette az Alkonyat lázat) és magának a "királynőnek" a karaktere is. Akivel kapcsolatban felmerül rengeteg kérdés. Pl. ha annyira veszély, miért nem ölték meg még "szobor állapotában"?
A végeredmény eléggé esetlenre sikeredett. Méltatlan az elődjéhez, illetve már az is, hogy egy lapon emlegetjük vele. A könyvet nem olvastam, de az biztos jobb és nincs benne ennyi dramaturgiai lyuk.
Horrornak abszolút nem nevezhető, a vér kevés, az akció még kevesebb, az is elég gyengén kivitelezett.
Fiatal hölgyeken kívül senki másnak nem ajánlom. Ők biztos értékelni fogják az erőltetett romantikáját.