Bár nem akarom elkiabálni, de talán lecsengeni látszik ez az Eddie Murphy-Adam Sandler-Ben Stiller-féle erőltetett „komédiázás”, amitől feláll a liba a hátamon. Az utóbbi időben egyre több, de leginkább egyre igényesebb vígjátékok jelennek meg, bár ez csak az én véleményem... Ugyan is teljesen tisztában vagyok azzal, hogy kevés olyan kategória van a filmeket illetőleg, ami szubjektívabb lenne a vígjátéknál. Kinek a pap, kinek a papné. A Ted, a Pancser Police mellé bátran be merném tenni a Maflás-t is, pedig aztán semmi extrát nem nyújt... csupán vicces.
Ha agyon lenne bonyolítva a történet, akkor messze nem vonzaná az embereket olyan széles körben, mint ahogy vonzza az egyszerűségével és a letisztultságával. Persze ez utóbbit ne fennkölt, elszállós értelemben vegyük, hanem inkább arra gondolok, hogy eléggé kompromisszum és sallangmentes. Ami szerintem azért jó húzás egy ilyen kaliberű mozinál, mert több idő marad poénkodni, helyzetkomikumot kialakítani stb. már ha egyáltalán rendelkeznek a forgatókönyvírók kellő mennyiségű poénnal, ami lássuk be 10 próbálkozásból -jóindulattal!- egyszer ha sikerül. A Maflás kellő beszólással, poénkodással lett megáldva, ami nagyon kellemes másfél órát produkált nálam.

Nos tehát a lényeg az, hogy főhősünk Scott (Kevin James) egy középiskolai tanárként dolgozik, ám meglehetősen link, ami a munkához való hozzáállását illeti. Kisebb felvezetés után -szereplők megismerése, háttértörténet megalapozása- megkapjuk a film témájául szolgáló képsorokat. Ez annyit tesz, hogy az iskola, ahol Scott tanít, már nem tudja fenntartani a zenetagozatot, ám jó barátját a kedves és jólelkű zenetanárt (Henry Winkler) nem hagyja ezáltal állásnélkülivé válni és teljesen tönkremenni. Elhatározza, hogy ketrecharcosnak áll (mert az ugye jó neki) és ebből teremti elő a szűkséges összeget. Persze ez nem megy olyan egyszerűen így kezdetét veszi a felkészülés és az első meccsek.

A cselekmény innentől kezdve teljesen kiszámítható, semmi újat nem tartalmaz. Értelem szerűen valahol ki kell csúcsosodnia, ami mi más is lenne, mint a „profiliga”? De ez már csak a hab a tortán. Dramaturgiai szempontból nagyon szépen össze van rakva, minden poén és megjegyzés a helyén van.
Igazából ilyen címmel, hogy Here Comes The Boom, a film zenéje nálam adott volt. Sőt, csalódást okozott volna, ha nem hangzik el a P.O.D. egyik leghíresebb száma, a 2001-es Satellite albumról a Boom. Nagyon régen nem hallotta már, pedig nagy kedvenc volt és emiatt nagyon jó érzéssel töltött el, amikor Scott erre a számra vonult be. Amúgy is egy remek jó szám, de ilyen képsorokkal még hatásosabb lett.
Persze Kevin James se az a fajta színész, akinek minden filmje tuti találat. Az azonban elmondható, hogy amikben szerepet vállal az vagy így vagy úgy, de szóbeszéd tárgya lesz. A férjek Gyöngye című sorozata kimondottan tetszett és a Férj és Férj-en is jól szórakoztam, annak ellenére, hogy a másik szereplő Adam Sandler. Én alapvetően ki vagyok békülve James-szel és mindenféle keserű szájíz nélkül le merek ülni egy filmje elé.

Salma Hayek-et nem sok ilyen moziban láttam és őszintén szólva elég vicces, ahogy nyomulnak egymásra a főszereplővel, Scottal. Ettől függetlenül jól áll neki az ilyen jellegű szerep is. Henry Winkler nekem a Ne szórakozz Zohannal című filmből maradt meg, de emlékeim szerint nem ez az első és egyetlen mozija, amit láttam. Jópofa karaktert játszik, amivel nem különösebben volt gondom.
Tökéletes kikapcsolódás estére vagy vasárnap délutánra. Érdemes megnézni egyszer mindenképp, mert én nyugodt szívvel merem ajánlani, hisz  nekem nagyon tetszett. Talán nem az én ízlésem deformált és másnak is szerez majd kellemes pillanatokat, mert tényleg vicces és cseppet sem erőltetett. Kategóriájának jeles képviselője.

Jó szórakozást hozzá!
10\7