Még ma sem tudom igazából eldönteni, hogy hova is tegyem ezt a mozit… egyrészről a témája (csak és kizárólag az afrikai vonal) miatt mindenképp becsülendő, torokszorítóan drámai film, míg a hitgyülis maszlaggal leöntött megtéréses témája miatt legszívesebben kidobnám a kukába … Napok óta egyre többet rágódok rajta, tetszik-e vagy sem. … de inkább nem. Vagy tán mégis?
A cím borzasztóan becsapó és hatásvadász, az alapján beülni rá/megnézni óriási hiba. A felütés viszont, az afrikai faluban a legjobb hasonló témájú mozik világába ránt be (akár Hotel Ruanda szinten), a brutalitással kevert dráma az elején rendesen felcsigázott. Hogy aztán utána Childers (Butler) karaktere totál leromboljon mindent. Számomra a teljes moziélményt, a moziban számára meg mindent maga körül. S itt jön az első és egyben legnagyobb problémám: mivelhogy ez egy életrajzi ihletésű filmnek lett beállítva, én ezt egyszerűen nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy van a Földön ekkora (az ekkorán van a hangsúly) balfék, totál drogos és alkoholista, motoros bűnöző – apropó: miért is van megint a motoros lét összekötve a bűnözéssel???? -, aki egy bizonyos esemény (őneki nem tökmindegy?) után anyuci unszolására megtalálja istent. Pontosabban az találja meg őt. Lószart mama…
Itt egyébként majdnem kikapcsoltam. Már Childers karakterénél mozgott a léc, utálom, ha egy főhős ennyire nemszeretem karakter, aki szándékosan arra játszik, hogy meggyűlöltesse magát velem. Annál csak azt utálom jobban, s találom hiteltelenebbnek, ha a rosszfiú különösebb ok nélkül jó útra tér, a hab a tortán meg az, ha egész oka a hit. Anyám... De oké, megtörtént. Amit Szudánban művel, az nagyon szép és jó, erős képek és jelenetek, valódi drámák – azonban ezek nagy része nem az újdonsült paphoz kapcsolódik. Childers tettei továbbra is bicskanyitogatóak – épeszű ember (épeszű moziban) ennyire nem éget fel mindent maga körül. Mondjuk, a médiából már ismerünk „sátáni megszállás” közben elkövetett gyilkosságokat, itt most „isteni megszállás” közben elkövetett család és egzisztencia lerombolást látunk. Akár igaz, akár nem, nekem az egész nem áll össze: amennyire propagandafilm az afrikai polgárháborúk véres következményeivel szemben (ami jó dolog), ugyanannyira propagandafilm a vallás mellett (ami meg nem teszik).
De az még mindig csak egy dolog, hogy nekem mi tetszik és mi nem. A film szerkezete, dramaturgiája a fenti példák miatt iszonyat hatásvadász. Az időbeni ugrások ugyanis azt eredményezték, hogy a Childres életéből kiemelt események lógnak a levegőben, megtörténnek ugyan, de nincs érzelmi motivációjuk. Valószínűleg az életben több hónap, esetleg év telt a két esemény között, ahol az ember megérlelte a döntését, személyisége fejlődik, míg eljut A pontból B pontba. A Prédikátorban viszont csak ugrálunk a főhős megmagyarázhatatlan tettei között, nem érezzük át döntései súlyát. Ez így hiteltelen, egy túlexponált élet-esszencia és úgy tűnik, mintha a való élet is ilyen lenne – pedig az sokkal simább mederben kellett, hogy folyjék…
Ami azonban vitán felül mindent vitt számomra, az az afrikai rész. Mindig is érdeklődéssel és szomorúsággal figyelem a hasonló témájú alkotásokat, s csak bízni tudok benne, hogy az ilyen mozik képesek megérinteni olyan embereket, csoportokat is, akik ténylegesen tehetnek valami az ügy érdekében. Ugyanakkor erősen elgondolkodtató az a tény is, hogy a jelenleg működő nemzetközi szervezetek mennyire is tehetetlenek egy hasonló szituban: a nemzetközi jog, meg holmi belső ügyek miatti töketlenkedések miatt milliók halnak meg és lesznek árvák. Ezt hozta az fene nagy demokrácia a világban… Persze könnyű itthonról, a biztonságos lakásból okosnak lenni, meg rácsodálkozni a Childers szerű fanatikusokra – ámde ha a világ igazán jól működne, akkor rájuk nem is lenne szükség. Akkor nem kellene filmet forgatni egy megtért drogosról, aki isteni sugallatra életét a fekete árváknak szenteli…
A DVD tisztességes darab. Kép, hang rendben s van két feliratos kisfilm is. Soha rosszabb vételt, pláne a mostani áron. Már akinek tetszik.
Most megint elbizonytalanodtam… tetszik, vagy nem?

- Szóval csinálsz pár fényképet, hazamész és ez is csak egy sztori lesz a haveroknak?

- Igen. Talán.
Hogy nekem ez a film miért maradt ki eddig?! Az Afrikában játszódó, az ottani állapotokat a képmutató nyugati világ orra alá toló filmekre eddig különös figyelemmel voltam, a Géppisztolyos prédikátor esetében viszont akkor kaptam észbe, amikor itt valaki mellbevágó nyíltsággal írt arról, hogy mennyire magára ismert Childersben. Neki ezúton is köszönöm az "emlékeztetőt".
Merthogy ez a film legalább annyira mellbevágó; a személyes dráma éppúgy, mint azok a tragédiák az  afrikai mindennapokból, amiket ízelítőként sem könnyű feldolgozni, nemhogy folyamatosan együtt élni velük. De az elején még csak Childers látható, ahogy mindent és mindenkit pusztít maga körül és magában a droggal és az erőszakkal, hogy aztán egy váratlan esemény kapcsán felébredő, arcába üvöltő bűntudata a valláshoz vezesse, és a közösségi munkára tegye fel az életét. Ez az önkéntesség juttatja el Afrikába, és részben jószándékból, részben az életében elkövetett sok rossz jóvátételéért minél több afrikai árvának igyekszik megadni a nyugodtabb, biztonságosabb, játékosabb élet lehetőségét. Még Gerard Butler színészi eszköztárán is átütnek ennek az embernek az érzései, motivációi, elvei, aki az erőszakból a békés üdvözülésbe igyekszik eljutni, de ráébred, hogy ez sokaknak AK-kal és aknákkal körbevéve elérhetetlen luxus. Hogy nem lehet "Istennek tetsző", hogy emberek azzal a félelemmel fekszenek le minden nap, hogy pár begőzölt zsoldos talán éppen aznap éjjel akarja lemészárolni a falujukat. A tehetetlenség és a bizonytalanság így visszavezeti Childerst az erőszakhoz, amit jól ismer, amit használni mer és amivel szembenéz, ha kell, még az erkölcsi-vallási kétségei ellenére is. Ő vált annak a megtestesülésévé, hogy minden civilizációs önámítás és állandó nyugalomról szőtt ábránd ellenére van az a helyzet két nézőpont ütközésénél, amikor a diplomácia és a szép szavak annyit sem érnek, mint a nedves WC-papír.
Mivel a film életrajzi ihletésű, így észre lehet venni némi elfogultságot, például az afrikai katonai csoportok ábrázolásánál, de a főhős szempontjából ez így jogos: akik Childersben pozitív benyomást hagytak, azokat kicsit jobbnak, akik gyerekek megkínzásáért, megnyomorításáért felelősek, azokat meg sokkal rosszabbnak festi le a film, mint talán tényszerűen történt. Olvastam olyannak az írását, aki ezt problémaként tette szóvá, de könyörgöm, tényleg azoknak az érveit is toleránsan mérlegelni kéne, akik a katonának kiszemelt gyerekeket azzal tesztelik, hogy verjék agyon a saját anyjukat?! Legnagyobb meglepetésemre a rendező is rájátszik erre az álláspontra, amikor az egyik lemezen levő werkben arról beszél, hogy Childers a felszínen nem különösebben "szerethető", és hogy mennyire könnyű ítélkezni felette a tettei alapján. Mégis mi a búbánat határozza meg egy ember megítélését, ha nem a tettei vagy a nem-tettei?! Mert persze, el lehet könyvelni Childers gyilkosnak és agresszív vadállatnak, és lobogtatni a Bibliát, hogy "Aki kardot ragad, kard által vész el", csak érdemes-e...
Ez az, ami a kiválóan ábrázolt drámán és a háborús képsorokon túl is belerágja magát a fogékony nézőkbe: a kérdés, hogy ő személy szerint mit lenne hajlandó feláldozni, vagy még inkább megtenni, vagy akár csak eltűrni egy "jó" cél érdekében! A másik oldalon meg az, hogy mennyire "helyes" az a cél, amit csak ilyen eszközökkel lehet elérni. Így aztán ami nekem a filmben abszolút telitalálat volt, az a Vöröskeresztes ápolónő meg ahogy Childersszel szemben viselkedik, egészen addig, amíg rá nem ébred, hogy milyen a rossz AK rossz végén lenni...
A DVD képét és a hangját is ötpontosnak találtam, ahogy a lemez extratartalmát is. Igen, mert már eleve furcsálltam az itteni adatlapot olvasva, hogy egy GHE-s lemezen ne legyen extra, de nem kellett csalódnom. Nekem nagyon tetszett a két kisfilm, amiből az egyik a rendező koncepciójába, a másik pedig a zeneszerzésbe nyújt egy kis betekintést, mindkettő kitérve a történet valós alapjaira.
Röviden: Sok drámai pillanattal megáldott jelenkori vezeklés- és zarándoklattörténet, ami remélhetőleg a sokkoló tragédiákon túl is sokáig a nézőjével tud maradni, ha hajlandó elgondolkodni a morális kérdéseken.

Baráti nyomás hatására tekintettem meg a filmet, de most már sajnálom, hogy magamtól nem álltam neki. A produkció egy amerikai ember igaz történetét dolgozza fel megdöbbentő nyersséggel és pontossággal.
Nehéz szavakba önteni, amit láttam, olyan sok inger ért a filmnézés közben.

Talán kezdem azzal, hogy milyen remek alakítást nyújtott a Sam Childers-t megformáló Gerard Butler. Az úriember kinek rengeteg nagyon jó filmje van (300, Beowulf És Grendel, Spíler, 2020 - A Tűz Birodalma) most egy egészen más irányba indult el. Hiába pörgős és izgalmas ez a mozi, nem ez számít, nem ez köti le a figyelmedet. Itt azért komoly színészi tudásra is szűkség van, amit hiba nélkül hoz. Engem teljesen magával ragadott és olyan profizmussal hozta az emberi lélek vívódását, hogy az valami zseniális. Teljes átéléssel dolgozott, ami számomra Butler-t a nagyok közé emeli ezzel. A családját játszó színészek, Michelle Monaghan és Madilne Carroll sem rombolják le a főszereplő által felépített hangulatot, hasznos és élvezetes alakítást nyújtanak. Élvezettel néztem...
Sam Childers (Gerard Butler), egy vagány, drogfüggő, alkoholista motoros volt, ám egy baklövése alkalmával élete gyökeresen megváltozott. Némileg spirituális irányba vette az irányt, ahol cselekedeteit és tettei a hit vezérli és az ad neki kitartást. Tönkrement életét újra felépíti és vagyonát, verejtékét a köz céljára fordítja, mind Amerikában mind Afrikában. A film elsősorban az utóbbi helyszínt választotta gerincéül, ám nem hanyagolják el a cselekmény számára nélkülözhetetlen, további helyszínt sem.

Kíméletlen naturalizmussal mutatja, be mind a saját életútját és kálváriáját, mind a Dél-Szudánban a polgárháborút.

Maga film egyébként Childers könyve alapján készült, melynek címe "Another Man s War".

A Géppisztolyos Prédikátor nagyon komolyan szól a nézőhöz is, hisz amellett, hogy ez egy önéletrajzi mű, ezen felül a főszereplő, az általa épített templomban, a képernyők előtt ülőkhöz is intéz intelmeket és kérdéseket. Helyenként nagyon rá tud tapintani a lényegre...
Afrika csodálatos szavannái, állatai helyett, ebben az alkotásban a véres valóság mutatkozik meg. Meggyilkolt emberek, otthonukat elvesztett családok és árván maradt gyermekek bolyonganak kétségbeesetten Szudán háborús övezetében, ahol az amerikai önjelölt védelmezőn kívül senki sincs ki vigyázzon rájuk. Amiben ez egyben a szép is és a szomorú is. Ha egy kicsit többen lennének és többen hoznának áldozatot, lehet, hogy jobbá lehetne tenni a világot. Persze én nem tudnék odamenni és változtatni a dolgokon, bár minden csak akarat és elhatározás kérdése...
Ez egy, olyan film, ami nem Hollywood szülötte, hasonlóan a Véres Gyémánt-hoz. A meztelen valóságról szól, amit nem árt a nagyérdemű arcába nyomni, hogy ha más nem legalább legyen vele tisztában. Sok esetben úgy sem lehet tenni semmit...
Ez a film, a szereplőkkel, a történettel, mindennel együtt egy fantasztikus produkció, amit mindenkinek nyugodt szívvel ajánlok. Tegyük félre egy kicsit Thor-t, James Bond-ot meg a többieket és adjunk 2 órát ennek a történetnek. Nem bánja meg senki...