Egy bűncselekmény anatómiája
“Hogy átbasztak a reklámmal, ezzel az Amerika-lekvárral, Ezzel a műanyag élettel, ahol annyi ember tévedt el.
(…)
Ahol minden nő tökéletes és minden férfi izmos.(…)Meg az izomagyú Miki egér, aki bárkit megöl a kokainért.”
Annyira tudtam, hogy ez nekem nem fog bejönni… annyira biztos voltam benne, hogy az előzetesből fröcsögő nyál és cukorszirup, a szilikonos buta picsákkal meg a testépítő seggfejekkel nem lesz az én világom… és milyen igazam lett!!! Ha valaminek, ennek az egynek maradéktalanul tudok örülni a mozi kapcsán. Most persze felvetődhet a kérdés: Akkor mi a szarért nézted meg? Nos, tagadhatatlanul szerepet játszott benn a fórumozók lelkesedése, de ez az “igaz történet alapján” dolog is felkeltette az érdeklődésemet. Michel Bay ugyan nem különösebben kedvencem, de azt olvastam, hogy ez a legkomolyabb filmje, a színészgárda pedig impozáns volt – gondoltam olyan óriásit nem csalódhatok. Nem is: pontosan azt kaptam, amit vártam, talán csak egy icipicivel kevesebbet.
Az idézett Tankcsapda szöveg tökéletesen jelzi viszonyomat ehhez a világhoz (érdekes, ez is ’94-ből származik), így egyáltalán nem meglepő, hogy kifejezetten rühelltem azt a látványt, ami a filmben fogadott. Az a csillivilli Miami az agyatlan testépítőkkel, a medencés cicababákkal, tulajdonképp az egész szalon légköre nálam nem szeretem kategória - ehhez jött még a túlszínezett képi világ, a rengeteg felesleges lassítás, és már meg is volt a negatív alaphangom. Pedig a nyitó képsorok még tetszettek is: a falon hasizmozó Wahlberg látványa eredeti, poénos és hatásos, a gondom csak utána kezdődött. Kapunk három (bocsi, négy) számomra totál unszimpatikus főhőst – így a nemszeretem karakterek nem szeretem filmet eredményeztek, ismét -, akik valami önmegvalósító maszlag hatására őrült (ámbár ekkor még viszonylag ártalmatlan) ötletetet eszelnek ki anyagi gyarapodásuk elősegítésére. Az már csak hab a tortán, ahogy ezt teszik: egyrészt kétlem, hogy ennyire balfaszok lettek volna a valóságban, a komédia miatti kiszínezett jellemük viszont nekem nem jött be, másrészt meg nem is igazán tudtam mit kezdeni azzal az idióta alapszituval, hogy tulajdonképp senki nincs a filmben, akivel azonosulhatnék…
Magával a bűncselekménynel még csak elvoltam. Ha eltekintünk a valós vonatkozásaitól, talán még élvezni is lehetne, egy abnormális fekete komédiaként, majdnem egy Ravasz, Agy.. szintű idiotizmusnak, ahol gyakorlatilag mindenki síkhülye. Az áldozat, a tettesek, a rendőrség, a nők, mindenki. Az események “rosszra fordulása” után a fiúk tulajdonképp csak reagálnak a dolgokra, meglehetősen sután (picit olyannak érzem, mint mikor esik kifelé a kezedből egy pohár, kétszer-háromszor belekapsz, de a végén úgyis összetörik), de az ebből fakadó poénok nagyjából működtek, igaz, a trágárság szerintem túlspilázott volt, a lábujj meg a rossz emlékű Pirahnás kiköpött farkat juttatta eszembe. Néha azért felröhögtem, de inkább értetlenül bámultam azt a színes orgiát, ami mr. Bay tárt elém: azt nem mondom, hogy fájt, inkább csak úgy elvoltam vele. De már közben is azon gondolkodtam, miért is idegen tőlem ez a film, miért nem tudok rá úgy tekinteni, mint a nagy többség: egy szórakoztató sötét vígjátékként.
De csak valahol a legvégén jöttem rá igazából. Akkor, mikor mutatták a tényleges elkövetőket. Nos, ott jöttem rá, hogy a három főszereplő, azok korábbi előélete, az egész nyálas világ tette teljesen hiteltelenné számomra a mozit. Egyszerűen a triumvirátus túl jóképű, túl izmos, túl jól szituált volt a nevezett eseményekhez. Egyedül talán Rock hozta önmagát, a hülye izomagyat, de a többiek számomra mellényúlásnak tűntek. A valóságban az elkövetőknek számomra igenis bűnöző kinézetük van, erős latinamerikás/fekete beütéssel, a Wahlberg féle szépfiús megjelenítés sokat rontott a hitelességen - igaz, nagymértékben segítette a film dizájnját, ennek a kifordított értékrendű, fekete humorral átitattott agymenésnek a képi világát.
Azt hiszem, az év egyik legjobb filmje lehetett volna a témája miatt, ha egy valódi drámaként dolgozzák föl, hitelesebb színészekkel, komorabb, sötétebb hangulatban, humor nélkül. Igaz, ahhoz nem Michael Bay kellett volna, hanem mondjuk David Fincher. Mert ez az egész történet inkább szomorúan sokkoló, mint humoros – mint ahogy az is, hogy létezik Murderpedia a neten.
Nekem kimarad.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:35
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.