• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
böngésző

Xpress.hu > Blu-ray > Felhőatlasz (Blu-ray)
Felhőatlasz Cloud Atlas
A termék jelenleg nem rendelhető
 
Ha szeretnéd, hogy értesítést küldjünk, amint rendelhető lesz a termék, kérjük regisztrálj, vagy jelentkezz be, és a termék adatlapján feliratkozatsz az értesítő-szolgáltatásra!
 
 




  • Alkotók
  • Leírás
  • Részletek
  • Kritikák
Hogyan hatnak egymásra az emberi életek, a tettek és azok következményei a múltból kiindulva a jelenen át egészen a jövőig? Minden mindennel összefügg? Akció, rejtély és romantika szövi át a történetet, melyben egy gyilkos hőssé alakul át, egy egyszerű jótett pedig forradalmat inspirál a távoli jövőben. A Mátrix alkotói, Lana Wachowski és Andy Wachowski A lé meg a Lola és a Parfüm rendezőjével, Tom Tykwerrel közösen készítették el ezt a nagyhatású és elgondolkodtató eposzt David Mitchell bestseller regényéből. A főszerepekben olyan szupersztárokat láthatunk, mint Tom Hanks és Halle Berry, Jim Broadbent, Hugo Weaving, Jim Sturgess, Doona Bae, Ben Whishaw, valamint Susan Sarandon és Hugh Grant. Minden színész több szerepben jelenik meg, ahogy a történet előre halad az időben.
Stúdió:
Játékidő:
172 perc
Gyártási év:
2012
Hangok:
- magyar - DTS-HD
- angol - DTS-HD
Feliratok:
magyar
Képformátum:
2.35:1 (16:9)
Korhatár:


Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
Átlagos értékelés:
R2-D2
értékelése:
2013. ápr. 29. - 1:15
Szextett szex nélkül
Gondolom, nem vagyok egyedül vele, de mikor kijöttem tavaly erről a filmről a moziból, hatalmas zűrzavar volt a fejemben. Láttam valamit, amiről éreztem ugyan, hogy különleges alkotás, éreztem, hogy valamit kellene a háttérben észrevennem a hat különböző szál között – azonban valahogy a sok apró részlet nem állt össze egésszé… Innentől kezdve nem is volt kérdés az újranézés - sőt nem is elég egy újranézés -, ami az otthoni, nyugodt körülmények között, ismerve már a film szerkezetét és a főbb figyelnivalókat, meg is hozta a várt eredményt. Lényegesen jobban tetszett a film, úgy érzem, kezdek valamit kapizsgálni is belőle – ugyanakkor a legfőbb gondjaim mégsem múltak el teljesen…

A hat történeti szál, amivel a mozi dolgozik, egyenként kiváló. Vannak persze közülük személyes kedvenceim (különösen a két jövőbeli), vannak, amiket csak most kedveltem meg, de tény, hogy az önálló kis sztorik remekül megírt és filmre vitt történetek. Stílusukban sokrétűek, hisz van itt drámai, romantikus, kalandos, rejtélyes, történelmi hátterű, korban is jócskán máskor játszódnak, de mindegyik simán magában rejti a filmnézés oly elengedhetetlen kellékeit: a személyes kötődést a szereplőkhöz, a hangulatot, a történetet, tehát a nagybetűs ÉLMÉNYT. Mindegyikben meg lehet találni az ember számára megfelelő kapaszkodót, mindegyiket a maga nemében és korában különlegesnek lehet tekinteni. Ahogy egybe vannak fűzve, az meg egyszerűen zseniális. Már a moziban is feltűnt, de itthon jobban tudtam rá figyelni: ennyire kiváló vágást, ennyire sokrétű elemek és jelenetek ennyire kiválóan egybe fűzését rég láttam. Az áttűnések, a mondatok jelentéseinek több korban elhelyezése, a kérdésekre más korban adott válaszok vágása elképesztően jól sikerült, komolyan mondom, filmszerető emberkéknek már csak ezért is megérné megnézni a Felhőatlaszt. S ami első nézésre zavart, itthon az is más értelmet nyert: sokszor csak pár percre, egy jelenet erejéig ugrunk más történetszálba – a kapkodás helyett most már logikusan felépített forgatókönyvet sejtek…

Azonban még ennyi dicséret mellett sem tudok elmenni a Felhőatlasz számomra két legnagyobb hibája mellett: az egyik, hogy a kétségtelen kapcsolódási pontokon kívül hiányzik a mindent átfogó kohézió. Hiányzott a végéről a katarzis, mikor is azt érzi a néző, hogy végigült 164 percet, s megérte: a film végére történik valami, megmagyaráznak valamit, amit egész mozi alatt várt. Nos, itt ilyen nincs. Lehetne erre azt mondani, hogy mi a francért vannak a nézőnek ekkora elvárásai, meg mit is lehetett mást várni, azonban az egész mozi valahogy úgy van felépítve, valami olyasmit sugall végig, hogy ennek a katarzisnak el kell jönnie. Nem tudom máshoz hasonlítani, mint egy hosszú és nagyon izgalmas pettinghez, amiben minden megtörténik, csak épp a legfontosabb nem. A katarzis… Ebben pedig mindenképp a rendezők a ludasak, hiszen az ő dolguk lett volna az is, hogy művüket közelebb hozzák a nézőkhöz. Jómagam nem igazán szeretem, ha egy filmnél nagyítóval kell keresni a mondanivalót. Oké, a Cloud Atlasra sok mindent rá lehet fogni, de ha mégsem jön át a vásznon elsőre a közlendő, az régen rossz. Ez egy kis költségvetésű művészfilmeknél nem ritka jelenség, no de a 103 millió dolláros büdzsé ez esetben minden, csak nem kis költségvetés – még jó, hogy a gyártási költségek legalább megtérültek.

A másik meg, ami még másodszori nézésnél is zavart kissé, az a színészek felhasználása, nemek kifordítása és az összes ezzel járó dolog. Értem én, hogy ez is a művészi koncepció része, de számomra többször pont a visszájára fordult az egész – különösen Noakes nővér esetében. Azt nem vitatom el, hogy színészi szempontból zseniális és maradandó alkotást látunk, de szerintem a kevesebb itt is több lehetett volna – szerintem jobb lett volna, ha minden szálban külön gárda van. Vagy esetleg ha a színészeken keresztül tisztán le lehetett volna vezetni valamiféle reinkarnációs szálat (nekem még nem sikerült), akkor még talán jobban befogadtam volna, de így inkább zavaró volt számomra. Aztán persze lehet, ha még párszor megnézem, összeáll az egész, de az már az első szerelem varázsát nem hozza el…

Pedig lehetett volna akár az is. A Felhőatlasz technikailag egy nagyszerűen megcsinált mozi lett, minden dollár meglátszik rajt. Tényleg magával ragadó a látvány, tényleg jó kis történetek, kivételesen jó a színészgárda. A Wachowski tesókat nem kell bemutatnom – én ráadásul minden filmüket szeretem – Tom Tykwer pedig a Lé meg a Lolával no meg a Parfümmel lopta be magát a szívembe. Mégsem sikerült nekik egy elsőre fogyasztható, maradandó filmélményt összehozni: maradandó ugyanis csak annyiban lett, hogy az ember les ki a fejéből, mi is történt vele. Meg közben örül, mint majom a farkának, ha felfedez egy asztalláb alá csúsztatott naplót, vagy egy köteg szerelmeslevelet kapocsnak…

Aztán lehet, direkt van így. Az biztos: ennél a mozinál nem kell senkinek sem kellemetlenül éreznie magát, ha nem jön le minden elsőre. Még másodszorra sem fog. Meg kell próbálni szimplán élvezni az egészet, egy felszínes kirakósjátékot játszani a történettel meg a karakterekkel, hátha összejön valami. Csak arra kérek mindenkit, ha sikerül neki, jelezze felém, mert akkor szívesen újranézem annak tükrében is a mozit.

A BD eléggé szegényes lett. A filmen kívül semmi nincs rajt, a kép számomra tökéletes volt (bár ez nem mérvadó), a négy HD hangon viszont meglepődtem. Ritka a magyar DTS HD egy lemezen – ennek igazából örülnünk is kellene, de valahogy úgy érzem, itt egy icipicit a minőség rovására ment. Kevésbé dinamikus, intenzív, mint az várni lehet tőle. Aztán az is lehet, hogy ez is a rendezői koncepció része – mint ahogy az volt az Éhezők viadalánál – csak ott volt hozzá dokumentumfilm, amiből mindezt megtudhattuk. Itt ilyen sincs. Kár.

„A Felhőatlasz olykor csúnyán szájbarágós, máskor pedig meglepően homályos, mégis összességében remek filmélmény lett. Aki az elején felül a hullámvasútra az minden bizonnyal a végén úgy fog lekászálódni róla, hogy forog a feje és elsőre azt sem tudja, hogy mi történt vele, csak abban biztos, hogy valami nagyszerű dolog.” - nos, pontosan így látom én is. A hullámvasútra viszont többször fel kell ülni, épp ezért:

Kosárba!!!
0 látogatóból 0 értett egyet ezzel a hozzászólással
Remo
értékelése:
2013. ápr. 25. - 12:06
Sokrétegű film sovány BD-n
FILM (8/10): Abban a korban, amikor azok a filmkészítők, akik új utakat jelölhetnének ki, nem mernek kockáztatni, a Felhőatlasz fény az éjszakában, első nézéskor mégis vegyes érzésekkel jöttem ki róla a moziból. A részek nagyon is tetszettek, az egésszel viszont problémáim voltak. Nem állt össze, kevésnek tűnt, nem elég mélynek, viszont minél többet gondoltam vissza rá, annál többet fedeztem fel belőle, és mind jobban tudtam értékelni azt a vitán felül páratlan teljesítményt, melyet a három rendező együttesen elért. Amikor most újranéztem, nem éreztem szükségesnek, hogy a nagy összefüggésekre koncentráljak, egyszerűen élveztem az elbeszélést. Mert a spirituális vonatkozáson túl a Felhőatlasz a történetmondás előtt tiszteleg nagy kalappal. Hat különböző sztorit mesél el és ez bár őrültségnek tűnhet, azonban bravúrosan simítja őket egybe. Egyszerre látunk egy nagy történetet és hat önmagában is teljesértékű - könnyen befogadható és szórakoztató - epizódot, melyek nem csupán az éppen játszódó korban, de műfajban is eltérnek. A színészek élvezettel bújnak a különböző etnikumú és nemű karakterek bőrébe, melyet a maszkmesterek hol kevesebb, hol több sikerrel tesznek hitelessé. Igazából Tom Hanks, Halle Berry, és a többiek végig ugyanazt a szerepet játsszák, ám néhányuk egyéni döntéseiktől függően hol jóvá, hol gonosszá válnak. Ez alól jelentős kivételt Hugo Weaving jelent, aki bárhol tűnt fel, mindig rosszban sántikált. Ugyan a magam részéről elég sötéten látom az emberiség jövőjét, azonban az alkotók itt megfogalmazott álláspontjuk szerint hisznek az emberben és, hogy a helyes döntések és a megteremtett értékek tovább öröklődnek és a megfelelő irányba terelhetik az elkövetkező generációkat. Remélhetőleg a Felhőatlasz is egy szem ebben a láncban.

+A film zenéje fantasztikus! Mutatja, hogy mennyit érnek manapság a díjak, hogy még jelölést is alig kapott!

KIADÁS (5/10): Amerikával ellentétben a Felhőatlasz nálunk sikert aratott a mozikban, így az ADS megkockáztatott egy Blu-ray kiadást belőle. Erőfeszítései itt ki is merültek, ugyanis a kiadvány meglehetősen fapados lett. Az állóképes, zenés menü egy fokkal jobb a tőlük megszokottnál, a kép- és hangminőségtől viszont nem voltam elájulva. A HD-transzfer élessége meggyőző, viszont a feketék kevésbé. A kontúrok is néha bizonytalanok és a részletgazdagság nem olyan kiemelkedő, mint az egy vadiúj filmnél elvárható lenne. A hazai szinkron, ha nem is remekmű, de jól sikerült. Az ismert színészek többnyire megszokott magyar hangjukon szólalnak meg. A Tom Hanks-Kőszegi Ákos párosítás ezúttal is bevált, de Harsányi Gábort (Jim Broadbent) is élvezet hallgatni. A hangkeverés intenzitása nekem kissé egységtelennek tűnt, de ez lehet rendszerbeállítás függvénye is. Az biztos, hogy névlegesen hiába dts-HD, nem éreztem jelentős különbséget egy mezei 5.1-hez képest.
0 látogatóból 0 értett egyet ezzel a hozzászólással

Blu-ray
Vásárlói értékelés
ÁTLAG
81%

14 értékelés
Részletezés: 
81-100%
 (9)
61-80%
 (3)
41-60%
 (0)
21-40%
 (1)
0-20%
 (1)

Megosztás

Kapcsolódó hivatkozások

A termék fóruma

Ingyenes szállítás
 

Az oldalon feltüntetett termékképek csupán illusztrációs célt szolgálnak. A valódi termékek megjelenése esetenként eltérhet a képen látottaktól!
Tel.: 06/1-41-31-555 | © Xpress.hu 1999-2018. Minden jog fenntartva.
T: T: