A magyar szabadkőművesség története című mű egy jelentős történeti forrásmunka, amely elsősorban a magyar páholyok történetét mutatja be, majd a páholyok 1945 utáni sorsával és újjászervezésével foglalkozik.
Az írás eredetileg a magyar szabadkőművesség folyóirata, a Kelet 1948. évi január-márciusi számaiban jelent meg folytatásokban. Majd a teljes mű 1949-ben Budapesten is napvilágot látott.
Gerő Imre munkája azért különleges, mert belülről, a páholytag szemszögéből mutatja be azt a rövid, 1945 és 1950 közötti időszakot, amikor a magyar szabadkőművesség a háború utáni tiltásokat követően rövid időre újra legálisan működhetett, mielőtt a Rákosi-rendszer végleg betiltotta volna azokat.
