Az Álmok Júdeában című kötet után a szerző második önálló kötetével jelentkezik. Az elbeszéléskötet központi témája az emberi alapélmények legfájdalmasabbika: a magány. A történetek szereplői jöttment, sebzett, elveszett emberek, akik civilizáltan próbálják meg „belakni” saját magányukat, s olykor hősiesnek mondható erőfeszítéssel próbálnak meg hasonulni ahhoz, amit „normálisnak” tartanak. Közelről exponált sorsokat látunk, az elbeszélések stílusát minden esetben maga a történet s annak belső gondolatmenete szabja meg.
