"...épp az indítja útjára a tragédiát, hogy Lear nagyon is érti leányait. Úgy is mondhatnám: Lear - a politikai káosz mellett - a kommunikatív helyzet káoszát is megteremti: mintha azt szeretné, hogy Cordelia férjhez menjen (mert ez a rend, és jó dolog, hogy két rangos udvarlója van), és azt, hogy ne menjen férjhez (hanem válassza őt). És mintha azt akarná, hogy Cordelia egyszerre beszéljen és ne beszéljen, mint a szülő, aki azért haragszik gyermekére, mert nem elég önálló, és nem lázad ellene, miközben ugyanazzal a gesztussal meg is bünteti, ha mégis lázadni mer. Mert ha Cordelia beszél, nem különb a nővéreinél; ha nem beszél, a királyi szó képtelen megtenni, amire a kezdet kezdetétől vágyik: a Másikat nyelvileg újranemzeni-teremteni, méghozzá épp arra a teremtő nyelvre, amit ő, a király beszél, és amin ő adott parancsot a beszédre."
