Grétsy László - ismerem, mondaná a legtöbb ember arra a kérdésre, hogy ki is ő. Ismerem, hiszen ha megszólal, azonnal felismerem kedves, egyéni hangját a rádiós műsoraiból, ha látom, azonnal felsejlik komoly-vidám arca a tévé képernyőjéről. Igen, népes rajongótábora úgy érzi, ismeri Grétsy Lászlót. Mármint a nyelvészt.
Mivel magyarórákon is elhangzik többször a neve, ismeri sok-sok iskolás gyermek, még inkább egyetemista, a magyar nyelv elkötelezett szakembere, hiszen számos alapmunkája, több ezer cikke jelent meg a hosszú és tartalmas életpálya során: vaskos kézikönyvek, tudományos értekezések, nyelvi játékokat és rejtvényeket kínáló érdekes kiadványok, amelyekben valamennyi korosztály megtalálja az érdeklődésének megfelelő olvasmányt.
Elismerésben sem volt hiány: Grétsy professzor úr számtalan díja, jutalma, érme bizonyítja ezt. Kötetnyitó köszöntőjében az egykori főiskolai tanárkolléga, Koltói Ádám "Egy mondat"-ba sűríti azt a sok színt, amely Grétsy László tudósi, tanári, emberi minőségét, egész humánus habitusát jellemzi.
Ennek a könyvnek egyik újdonsága az, hogy a legnagyobbak gesztusával az Ünnepelt ad nekünk születésnapi ajándékot: megengedi, hogy megismerjük emberi mivoltában is. Szokatlan ajándék ez részéről, hiszen ő maga is beismeri: eddig adott interjúi során nehezen tárulkozott fel. Most felidézi nekünk gyermekkorát, számos fotón megelevenedik előttünk a múlt: elénk lép ifjú tudósként, férjként, egy szép nagycsalád fejeként. Az interjúkötet másik újdonságát az adja, hogy mérlegét, esszenciáját kapjuk egy mintaszerű tudósi pályának, olyan tudósénak, aki játszani sem restell, sőt a játékosságot egyik létállapotának tekinti. Képet kapunk küzdelmeiről, sikereiről, félelmeiről és kedvteléseiről, megtapasztalhatjuk életbölcsességét: szóval megjelenik előttünk a nyelvész - mint ember, de még inkább: Ember.
