Elsuttogtam a legsötétebb fantáziámat a sötétben.
Azt hittem, egyedül vagyok. Tévedtem.
Most egy holdfényes tökföldön menekülök, ahol faragott tökök vigyorognak a ködből, és egy maszkos férfi vadászik rám.
A tüdőm lángol, a szívem szétrobban a rettegéstől, de minden közeledő lépésével a félelem valami mássá alakul.
Ez a férfi nem csupán játszik. Birtokba vesz.
Minden érintésével letör egy darabot az akaraterőmből, és a helyére láncokat fűz vágyból, fájdalomból, megadásból.
Nem az a kérdés, hogy elkap-e. Hanem mi marad belőlem, miután a maszk lehull.
A vadász nem a véremet akarja, hanem az életemet.
