1939, Varsó.
Wladyslaw Szpilman zongoraművész egy lemezstúdióban dolgozik,
amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad,
Wladyslaw hazatér.
Otthon zsidó szülei és testvérei megpróbálják eldönteni, mit vigyenek magukkal,
ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból.
Wladyslaw
nem akarja elhagyni a várost, mivel szereti, s legalább annyira rajong
Dorotáért,
a fiatal csellistáért.
A nő nagyon aggódik a növekvő antiszemitizmus miatt. Családja nem sokkal azelőtt
költözött be a fallal körülvett gettóba, és megpróbálnak alkalmazkodni az ottani
élethez. A zsidó Itzak Heller kollaborál a nácikkal, és azt akarja, hogy
Wladyslaw és Henryk csatlakozzon a zsidó rendőrséghez, a kápókhoz,
de a fivérek visszautasítják az ajánlatot.
Miközben megpróbálnak pénzt keresni, hogy eltartsák a családot, a körülmények
egyre rosszabbra fordulnak. Mindenkit deportálnak, kivéve Wladyslawot,
akit Itzak kirángat a sorból.
Benek, annak az étteremnek a tulajdonosa, ahol korábban zongorázott,
munkát ad Wladyslawnak, de a helyzete egyre rosszabbra fordul, a német
tisztek és a katonák roppant gorombák vele. A zongorista a földalatti mozgalomnál
keres segítséget, amely különböző védett házakba bújtatja el őt, ahol nincs
más dolga, mint kibámulni az ablakon.
A varsói gettó 1943-as felkelését követően Wladyslaw megint önmaga
lehet. Dorota és mások, többek között a német Wilm Hosenfeld százados
segítségével a zongorista megpróbálkozik a túléléssel, amíg véget nem ér a háború.