A XII. század derekán Vesztfáliában egy kölni születésű, kikeresztelkedett és Cappenbergben pappá szentelt zsidó megírta megtérésének történetét. Önéletrajza az egyik legkorábbi képviselője ennek a műfajnak Nyugat-Európában Szent Ágoston híres Vallomásai után. Ez a különös szöveg megosztja a történésztársadalmat: egyesek egy valódi megtért zsidó igaz elbeszélését látják benne, mások úgy vélik, színtiszta fikció csupán, amit keresztény klerikusok hamisítottak. Jean-Claude Schmitt szemében ez az elbeszélés egyszerre igaz és fiktív. Önéletrajz és példabeszéd, álomkép és kultuszkép keveredik benne, az egyéni és a kollektív megtérés, a megváltoztatott név és identitás problémája.
