Harmath Artemisz ismertetője: Kerber Balázs lírája érzékvihar a magányos párnán, nyüzsgés egyetlen fekvőhelyen. A látóhatár, akár a paplan. Köznapi szavakból épülnek csavaros, burleszk-ízű mondatok. A versek beszélője mintha egy színes, kubista festmény hőse volna: végtagjai, akár a szélben, akár az ágyszélen, szétdobva hajlanak. A magyar költészetben szokatlan, beszűkült, mikroszkopikus látószög csőszerű, mégis végtelen terekbe kalauzol. Kerber eredeti, sűrűn összecsomózott képei egészen a láthatatlanig vezetnek, döntően a szétdobott, egyébként összetartozó mondatrészeken át. Az Alszom rendszertelenül vallomásaira elkerekedik a szem, és összefut a szájban az álom. Igazi meglepetéslíra! Pizsamám ránca, mint a hegység, hágóit paplanom sem éri, mozgok, domborzatát cseréli, megáll: a kaptatók belepték..
