1839 nyarán, egy viharos éjszakán Kuba partjainál 53 afrikai,
akik az Amistad nevű spanyol rabszolgahajó rakterében összezsúfolva raboskodtak,
láncaikat törték, Cinque vezetésével felfegyverezték magukat, és átvették
az uralmat a hajó felett. Egyetlen céljuk az volt, hogy visszajussanak Afrikába.
Mivel azonban nem értettek a hajó irányításához, kénytelenek voltak a két életben
hagyott spanyol tengerészre hagyatkozni, akik rútul becsapták őket.
Miután két hónapig hánykolódott a keleti part közelében,
az Amistadot egy amerikai őrhajó fogta el Connecticut partjainál, és az afrikaiak
bíróság elé kerültek a legénység meggyilkolásának vádjával. Az afrikaiak védelmére
szegődik két abolicionista (a rabszolgaság eltörlésének híve), Theodore Joadson
és Lewis Tappan, valamint egy fiatal ingatlanügyi jogtanácsos, Roger
Baldwin.
Ám amint az ügy a megosztott nemzet szimbólumává nőtte ki
magát, egyúttal két nagy amerikai összecsapásának porondjává is vált. A rabszolgaságot
pártoló elnök, Martin Van Buren újraválasztása érdekében hajlandó feláldozni
az afrikaiakat, hogy kedvében járjon a délieknek és Izabella spanyol
királynőnek.
Ám a dolgát megnehezíti a volt elnök, John Quincy Adams,
aki már visszavonult, de most nekifog, hogy megvédje az afrikaiak ügyét az Egyesült
Államok Legfelsőbb Bírósága előtt.
Ez az eset alapjaiban rázza meg a jogi rendszert, de mivel
ez az afrikai foglyok ügye, itt nem a politikai nézetek vagy az ideológiák ütköznek.
A harc itt az emberiség legalapvetőbb jogáért folyik...a szabadságért.