Jahoda Sándor (Budapest, 1976) újabb dialóguskötetében is teljesíti az író feladatát, jelesül hírnöknek lenni. Csakhogy ő nem az égiek szavát hozza el a földre, hanem a földiekét sugározza, küldi, mediatizálja nekünk. Ugyanis mediatizált világban élünk, nem mi értesülünk a hírekről, hanem azok formálnak bennünket. Vagyis deformálnak. Mindenki a feje tetején jár, már az a természetellenes, ha valaki dolgozik, igazat mond, nem lop, nem vált el, nem operáltatta át magát, van kulturális, erkölcsi és nemzeti identitása - van identitása. A médiumok sablonjaival átszőtt, pusztuló köznyelven pergetett dialógusok mindegyike tömör, feszes, sorsokat bemutató drámakivonat. Bankok városában nincs megállás. Minden szegletének bejárására hív az olykor kacagtató, máskor fanyar mosolyra késztető, sőt, magával az írói szereppel is játszadozó humor. (Ballai László)
