Ezekben az években már mindenki tudja: nem a tankok és a
hadihajók védenek meg egy országot, hanem a titkosügynökei. A CIA a védelem
első vonala; emberei napi huszonnégy órás, évi 365 napos riadókészültségben
élnek.
James Clayton a kiképzőközpont legkitűnőbb diákja,
és Walter Burke már túl öreg róka ahhoz, hogy egy ilyen tehetséges kezdőt
hagyjon kicsúszni a markából. Ráveszi a srácot, hogy legyen a tanítványa … de
ahhoz, hogy teljes jogkörű ügynök lehessen, előbb túl kell élnie a kiképzést,
melynek során a zöldfülűekből okos és veszélyes hadigépek válnak.
James lassacskán arra is rájön, hogy az ő kiképzése
más, mint a többieké. Amiről azt hitte, iskola, az igazából már az első bevetés.
Akikről azt hitte, a társai, talán az ellenségei. Amikor minden bizonytalan,
csupán egy valami marad igaz; az első lecke, amit a CIA-nél megtanult: "Ne
bízz senkiben! Senki sem az, aminek látszik!"
