Visszaszámlálás. Egy űrhajós leszáll az édenkertben, és három sétát tesz: látja egy elfejtett nyelv írásjeleit, a pusztulás és a teremtés körforgását, a lassan csobogó folyót. Látja, hogy az eső elől eresz alá menekülő emberek halkan beszélgetni kezdenek; gyereket lát, aki először találkozik élő rókával, lányt, aki először húz selyemharisnyát, és látja, hogy úgy szaporodnak a sebeink, mint a kóbor állatoknak kitett húsdarabon a fognyomok. Izsó Zita negyedik verseskötete mindannyiunk bekerített erdejének szigorú látlelete. Megéri bolyongani benne.
