Teljesen nyilvánvaló, hogy a mostani helyzetben nem olyan lesz ez a lista, mint szeretném, hanem olyan, amit a lehetőségek engednek. Ezért nem is erőltettem a tízes listát, mert bár láttam tíz filmet tavaly, és sorrendbe is tudnám állítani azokat, de középszerű, egyszernézős filmekkel nem szeretném hígítani a listát, és nem akartam TOP6 meg TOP9 listákat. Nálam ez továbbra is inkább ajánló és megemlékezés a legkellemesebb, vagy emlékezetesen kellemetlen filmes élményeimről, mint egy puszta lista. Ezért is nincs BOTTOM-lista :) .
* * * * TOP 5 * * * *
1. Tőrbe ejtve - /Knives Out/ (2019)
Amúgy is könnyű lekenyerezni egy klasszikus krimi, mondjuk Agatha Christie valamelyik történetének feldolgozásával, de hogy ezen túllépve, ezeket pusztán ihletforrásnak tekintve forgasson le valaki egy egyszerre ódon, és mégis minden elemében modern detektívregényt, az egyértelműen az év legkellemesebb meglepetése lesz onnantól. Bravúros, ahogy egyszerre rajzol karikatúrát az évszázados bűnügyi történetekből, és fordul mégis tisztelettel feléjük, ahogy a lassúnak tűnő kihallgatások ellenére is folyamatos mozgásban van a film, és az is, hogy olyan csavarok vannak a történetben, hogy van egy szakasz, amikor a néző azért kell izguljon, hogy NE derüljön ki az igazság. Ehhez még jön a látvány és a szereplők sztárparádéja, meg sajnos néhány erőltetett politikai kiszólás és egy ügyetlen autós üldözés, de így együtt sem volt kérdéses igazán a film elsősége 2020-ra. Rian Johnson nevét már sokan sokféle okból megjegyezték; én emiatt fogom.
2. A vágyak szigete - /Fantasy Island/ (2020)
Csaknem tíz évvel a Ház az erdő mélyén után éppen ideje volt, hogy megint egy ennyire elvarázsolt kastélyt idéző film kerüljön a palettára. Bár néhány vonásában le sem tagadhatná olcsó horroros örökségét, de a kívánságokban rejlő meglepetések és azok idővel egymásra hatása sokat tett a filmhez, és az elvárt erkölcsi tanulság is illett ide arról, hogy "Jól vigyázz, hogy mit kívánsz, mert a végén még megkapod!". Ha egy kicsit jobban kidolgozták volna a sziget misztikus remetéjének hátterét, vagy egy kicsivel kevésbé nyűgözi le a trópusi paradicsom a stábtagokat, túl sokat időzve a természeti képeken, még jobban is tetszhetett volna.
3. Nyílt titkok - /Das perfekte Geheimnis/ (2019)
Az elmúlt négy évben négyszer került fel Paolo Genovese neve valamilyen módon az év végi listáimra, és ebből háromszor a Teljesen idegenek valamilyen formájában. De hát mit tudok csinálni, ha még mindig ennyire tetszik a baráti vacsorán az asztal közepére kirakott mobilok sztorija?! A németek feldolgozása ráadásul az eddig látott elemek, változtatások legjobbjait olvasztotta magába úgy, hogy egy kicsit aktualizált is a témákon, behozott újabb társadalmi kérdéseket, és volt egy jópofa keretsztorija is, ami segített egy kicsit hitelesebben bemutatni az évtizedes barátok kapcsolatait.
4. 1917 - /1917/ (2019)
A Vágy és vezeklés című film legtöbbször (sőt, sajnos talán egyedül) felemlegetett jelenete az, amikor a dunkerque-i partoknál átkelésre váró katonákon végigpásztázik a kamera úgy öt percben, vágatlanul. Ezt a bravúrt sikerült Sam Mendesnek csaknem két órára bővítenie, ahogy némi trükközéssel az idővel, egy szuszra mutatja be egy kiskatona szemein keresztül az első világháború sokféle arcát, hol szó szerint térdig járva a holttestekben, hol lírai merengésre váltva, háttérben annak a feszültségével, hogy a katonának sikerül-e időben eljuttatni a megfelelő helyre egy üzenetet, hogy ezzel sok száz sorstársa között megmentse a testvérét is. Maga a technikai része önmagában is megérne talán egy jobb helyet, de van benne érzelmi töltet is, és ez mindenképpen a javára válik.
5. Teljes titoktartás - /Les traducteurs/ (2019)
A valamilyen okból szűk térbe zárt emberek pszichológiai küzdelme általában remek táptalaj egy jófajta drámához, és nincs ez máshogy a bestseller regény közös feldolgozására egy francia kastélyba érkező fordítók esetében sem. Ami azonban elsőre csak egy, a re
