Ma belefutottam egy, a felszínen talán pitiánernek tűnő dologba, de szerintem itt mégiscsak egy mélyebbre szántó problémáról van szó. Nevezetesen, a bankom online felületén EUR-t utaltam saját devizaszámláról forintszámlára, viszont az átváltás végül nem azon, hanem alacsonyabb (és ezért számomra kedvezőtlenebb) árfolyamon történt meg, mint amit közvetlenül az utalás indítása előtt a bank feltüntetett.
A dolog úgy is b@ssza a csőrömet, hogy csak pár száz forintot buktam emiatt - de ha nagyobb összeg átutalásáról lett volna szó, akkor a deficitem akár több ezer vagy tízezer is lehetett volna. A bank persze arra hivatkozik, hogy az állandóan változó árfolyamok alakulását soha sem lehet előre tudni, de ezzel két problémám is van. Az egyik, hogy azt ők önkényesen maguk határozzák meg, hogy mikor változtatnak a saját árfolyamaikon, és én ezt az időpontot előre nem ismerhetem. Én annak tudatában indítottam el az utalást, hogy az adott pillanatban mekkora volt náluk a HUF/EUR vételi árfolyam, és ha tudtam volna, hogy az átváltás pillanatában az már kevesebb, akkor el sem indítottam volna az utalást. Ez viszont így olyan, mintha személyesen bemennék a bankba, ahol az ügyintéző azt mondja, ennyi és ennyi az aktuális árfolyam, erre én azt mondom, hogy akkor mehet az utalás. Mire azonban az megtörténik, azt mondja nekem, hogy alacsonyabb árfolyam mellett zajlott le az átváltás, mivel az közben, éppen akkor megváltozott. Mire én akár azt is mondhatnám, hogy ez csalás, hiszen úgymond "nem ezen az áron adtam le a rendelést".
A másik problémám pedig, hogy azzal, hogy nem teszik lehetővé számomra, hogy visszacsináljam a dolgot, elveszik tőlem a döntés - vagy, ha úgy tetszik, a vásárlástól való elállás - jogát és lehetőségét. Mert arra éppenséggel hivatkozhatnak egy fizikai, nem online áruházban is, hogy ha leveszek egy terméket a polcról, az azon feltüntetett ár a kasszánál való fizetés pillanatában már nem érvényes, csakhogy ez esetben jogomban áll elállni a vásárlástól. Vagyis az lenne a minimum, hogy ha a korábban megadott áron nem vásárolhatom meg a terméket - vagy épp a feltüntetett árfolyamon nem hajthatom végre az utalást -, akkor meggondolhassam magam. Eme jogomat pedig akkor kell, hogy érvényesíthessem, amikor tudomást szerzek az ár megváltozásáról - tehát fizikai vásárlásnál a pénztárnál, online pedig az eredetitől eltérő feltétel, illetve összeg, árfolyam stb. megjelenésekor.
Persze a bank gondolkodása szerint számukra is ugyanolyan "hazárdjáték" az árfolyamok állandó változása, mint számomra, de én azt mondom, van azért egy alapvető különbség. A bank és bármilyen hasonló pénzintézet ugyanis az anyagi haszonszerzés reményében folytatja a tevékenységét, én viszont az adott szituációban csupán egy mezei fogyasztó, egy lakossági ügyfél vagyok, aki át szeretné váltani a pénzét a megadott feltételek, illetve a feltüntetett árfolyam mellett. Ennek megfelelően pedig én nem is vállalhatom magamra a bank kockázatát, amit ő önként magára vállalt. Lehet, hogy egy befektető, bróker vagy tőzsdeügynök a tőzsdén állandóan hazárdírozik, és ha rosszkor nyomja meg a gombot, akkor lemarad egy jó üzletről, a banki ügyfél azonban nem sorolható ebbe a kategóriába - ő csak egy egyszeri ember, akit elvileg megilletnének a fogyasztók bizonyos jogai.
Elnézést a kisregényért, de asszem ki kellett írnom magamból. Remélem világos, hogy itt nem az a lényeg, hogy visszakapok-e pár száz elveszített forintot, avagy sem. Viszont, amennyiben igazam van, akkor minden hasonló esetben az ügyfeleknek vissza kellene kapniuk az eredeti összeget, vagyis biztosítani kellene mindenkinek a lehetőséget, hogy a számára kedvezőtlenebbé vált feltételek mellett úgymond elálhasson a vásárlástól. Na és persze az sem ártana, ha az emberek tisztában is lennének eme jogaikkal...