Igen! Márkus nem is tudott rossz szinkront csinálni, én mindenben imádtam, legyen az Frédi Béni, vagy komolyabb munka.
S hogy mitől volt az a szinkron jobb, mint a mostani?
Nemrégiben találtam egy 2001-es Csörögi István interjút, íme, egy részlet belőle:
"A legnagyobb színészek sem átallottak mikrofon elé állni, Csákányi László, Agárdi Gábor, Márkus László és Latinovits Zoltán is szívesen szinkronizált. A nagymesterek mindig megtanulták az éppen soron következõ tekercs szövegét, mert az volt az elv, hogy a szinkronizálandó színész szemét kell nézni a szöveg mondása közben, mert ott érhetõ tetten a játék, az érzelem és az értelem. A felolvasás megöli a mondat lelkét, ellaposítja dallamát.
A színészek felkészülhettek a munkára: stábvetítés keretében, kezükben a szöveggel megnézték a filmet, és - akár a színházban -, a rendezõ irányításával megbeszélték a szerepeket. De volt idõ próbálni is, mert akkoriban még magát a filmet vágták fél perces gurigákra (tekercsekre), s a vetítõgépen végtelenítve addig futott a rövidke részlet, amíg a színész és a rendezõ felvételt nem rendelt. A képet mozivásznon látták, eredeti méretében, így a szinkronmûvész jobban követhette az arc minden rezdülését."
S hogy mitől volt az a szinkron jobb, mint a mostani?
Nemrégiben találtam egy 2001-es Csörögi István interjút, íme, egy részlet belőle:
"A legnagyobb színészek sem átallottak mikrofon elé állni, Csákányi László, Agárdi Gábor, Márkus László és Latinovits Zoltán is szívesen szinkronizált. A nagymesterek mindig megtanulták az éppen soron következõ tekercs szövegét, mert az volt az elv, hogy a szinkronizálandó színész szemét kell nézni a szöveg mondása közben, mert ott érhetõ tetten a játék, az érzelem és az értelem. A felolvasás megöli a mondat lelkét, ellaposítja dallamát.
A színészek felkészülhettek a munkára: stábvetítés keretében, kezükben a szöveggel megnézték a filmet, és - akár a színházban -, a rendezõ irányításával megbeszélték a szerepeket. De volt idõ próbálni is, mert akkoriban még magát a filmet vágták fél perces gurigákra (tekercsekre), s a vetítõgépen végtelenítve addig futott a rövidke részlet, amíg a színész és a rendezõ felvételt nem rendelt. A képet mozivásznon látták, eredeti méretében, így a szinkronmûvész jobban követhette az arc minden rezdülését."
most posts by TM
0