Ahogy Bob és Bob - azaz Gale es Zemeckis nagyon szepen megfogalmazza a werkfilmben, alapvetoen a szerzonek ilyen temanal dontest kell hoznia, milyen szabalyok szerint mukodik az elkepzelt "lehetetlen" dolog, es ha azokhoz a szabalyokhoz tudja magat tartani, a dolog hiteles marad.
Ok pl. ugy dontottek, hogy az idoutazas nem jelent terbeli mozgast is egyben, azaz csak masik idobe utazunk, de a helyunket nem valtoztajuk meg. (Tehat a kozepkori Franciaorszagba nem tudunk az idogeppel elmenni, csak ha az idoutazas elott/utan elutazunk oda.)
Ebbe az elvbe is bele lehet kotni, hiszen a fold forog, kering a nap korul sot a nappal egyutt halad is az urben stb. tehat egy masik idoben egyszeruen a vilagurben talalnank magunkat, ha a terben nem mozdulnank el... Igy hat az o szabalyuk az lett, hogy a foldfelszinhez kepest nem ozdulunk el az idoutazas soran.
Aztan ugy dontottek, hogy az idoutazok tudata (tudasa) nem valtozik meg, ahogy az elozo hozzaszolasomban felvetettem, de pl. az ujsagok, fotok atalakulnak az "aktualis" idoegyenesnek megfeleloen. Ezert nem tortenik eg mindaz, amit itt emlitettetek. Ez nem kicsit leegyszerusiti a dolgukat, es valljuk be, a nezoet is - talan igy kovethetobb a tortenet, mintha belebonyolodnanak ebbe a problemaba.
Ez a tortenet epp attol olyan sikeres szerintem, mert ezt a viszonylag osszetett es bonyolult kerdest (lasd a hozzaszolasainkat) nagyon egyszeruen, tisztan, fogyaszthatoan tarja elenk, mikozben meg jol szorakozunk is.
Es azert azt sem kell elfelejteni, hogy eredetileg csak azt akartak megfilmesiteni, milyen is az, amikor sajat szemunkkel lathatjuk a szuleinket fiatalnak es bohonak... :)