Wzoli:
Elfogadom a véleményed, remélem, Te is az enyémet, noha úgy látom, a lényeget nem érted. Az ominózus levél magánlevél volt, amit nem a levélíró hozott nyilvánosságra, hanem a címzett (nem hiszem, hogy a vevő beleegyezésével), így „az eladó megalázása” is a címzettnek köszönhetően vált nyilvánossá. Az effajta incidenseket tudni kell kulturáltan és hatékonyan elintézni. Nyilván nem a Kiadó feladata kiművelni a levélírót, és nyilván (nagyon helyesen!) nem fog letenni bizonyos filmek kiadásáról csupán azért, mert néhány embernek azok a filmek nem tetszenek. Neki az a dolga, hogy a kiadványa a lehető legjobb legyen, a dobozon helyes és pontos információk szerepeljenek, vagyis ne vezesse félre a vásárlót. (Sajnos ezen a téren sok minden felróható volt eddig a Ceasarnak, és például jómagam se kaptam választ annak idején a reklamációmra, pedig udvariasabban írtam, mint a mostani levélíró.) Megteheti, hogy jót nevet a levélen, elszórakoztatja vele munkatársait, baráti körét, vagy csak egyszerűen kidobja az irományt a kukába. De azért ne felejtsük el, hogy ez egy VÁSÁRLÓI levél volt, a delikvens MEGVETTE a filmet, nem csak úgy a semmiből állt elő okoskodni. (Azok a legidegesítőbb levélírók, akik soha nem vettek semmit és nem is fognak, de azért mondják a magukét.) A szűk körű nevetésen vagy a kiselejtezésen kívül esetleg lehetett volna válaszolni is a delikvensnek. Én mondjuk valami olyasmit írtam volna, hogy „Tisztelt Uram! Köszönjük az észrevételét. Sajnáljuk, hogy nem tetszett Önnek a film, amely egy nemzetközileg elismert, filmtörténeti alkotás. Javasoljuk, hogy hasonló kellemetlenségek elkerülésére vásárlás vagy kölcsönzés előtt alaposan tájékozódjon a honlapunkon (vagy mellékeljük kiadványaink katalógusát) stb. stb.” Ebbe még egy kis reklámot is bele lehet tenni, ugyanakkor nem adtál neki igazat, mégis udvarias voltál vele. A magam gyakorlatában azt tapasztalom, hogy egy-egy ilyen levél után egészen más lesz a stílus, ami gyakran egyébként is abból fakad, hogy a frusztrált levélíró igazából maga se hiszi, hogy elolvassák, amit ír, netán válaszolnak is neki. Persze lehet azt is írni a levélíró stílusában, hogy „Kösd fel magad, hülye paraszt, ki nem szarja le a véleményed?”, de hát ahogy a mondás is tartja, disznóval nem érdemes dagonyázni, mert mindkét fél sáros lesz, de csak a disznó fogja élvezni.
Ami számomra semmiképpen nem elfogadható és nem kreatív ügyintézés, az az ügyfél kipellengérezése, még akkor is, ha okot adott rá. Én nagyon empatikus alkat vagyok, és ilyenkor elképzelem magamat hasonló szituációban, vagy ami rosszabb, felidézek hasonló szituációt. Mert bizony sajnos mindenki hülye valamiben, valahol mindig ki lehet nevettetni valakit azért, mert nem ért olyasmihez, ami nekünk a kisujjunkban van, mivel az a munkánk. Ki nem járt még úgy, hogy udvariasan érdeklődött egy üzletben az eladótól valamiről, mire az agresszíven odavágta az embernek, hogy „Ki van írva, nem tud olvasni?” Pedig az ember tud olvasni, csak éppen többnyire otthon szokott, és nem az üzletben, és nyilván azért érdeklődik, mert nem látta a kiírást, és nem azért, hogy ismeretlenül is jól felbosszantsa az eladót, akinek egyik dolga mellesleg épp a vevő informálása, és nem kioktatása lenne. De a különböző hivatalokban ugyan, hányan tudunk elsőre jól kitölteni egy nyomtatványt, hányan csinálják például önállóan az adóbevallásukat? Milyen vidám élet lehet az Adóhivatalban, mennyit mulathatnak ott azon, hogy a sok hülye állampolgár még egy adóbevallást sem tud kitölteni, pedig pofonegyszerű!
Szóval lehet nevetni az ügyfélen, nem foglalkozni vele stb., de amikor mindezt a nyilvánosság elé tárjuk, az nem a legjobb ajánlólevél arra, hogy a cégnél vajon általában hogyan intézik a reklamációkat. Egyébiránt hangsúlyozni szeretném: nem kértem, pláne nem követeltem az ominózus levél eltávolítását, az a Caesar Film döntése volt, amivel viszont maximálisan egyetértek. Csupán a véleményemet írtam meg, ahogyan Te is.
P. S.: A kóla böfögtet? Basszus, ezt nem tudtam, pedig rengeteg kólát iszom! Kinél lehet reklamálni? :))
