Ha már a rongyrázásnál tartunk... :)
Csütörtökön végre befutott végre amerikából a lejátszó is, egy nagyon jó barátom közreműködésével.
Sony BDP-S500

A lejátszó dekódolja a DD Plus-t, TrueHD-t, ha jól tudom a DTS HD HR-t és persze a PCM-et is gond nélkül viszi, és jelenleg analóg 5.1-el van az erősítőre kötve. Egyedül a DTS HD Master Audio az, ami hiányzik a palettáról, de nem megyek a falnak, ha csak a 1,5 Mbit-es DTS core-t tudom kibányászni belőle. A felépítése masszív, igényes, a motoros, kék üveg előlap nagyon imponzáns.
Bár nincs sok összehasonlítási alapom, a HD képe lélegzetelállító a Pioneer plazmán. DVD-vel már nem vagyok ennyire elégedett, a deinterlacer elbénázgat, a felskálázás sem olyan szép. Nekem első blikkre a Pioneer DVD lejátszó képe komponens kábellel összekötve szebbnek tűnik, ami részben a lejátszó világbajnok interlaced kimenetének, részben a plazma videoprocijának köszönhető (24 fps NTSC DVD-ről). Mivel a Sony amerikai, PAL-t nem kezel, és nem is régiófüggetlen, így nem is izgat a dolog. A Pioneer DVD továbbra is remekül teszi a dolgát.
A legtöbb BD-vel nem tűnt lassúnak, az egyedüli kivétel a Ratatouille, aminél vagy két percig tartott mire bejött a menü, és a film indítása előtt is hullahoppozott a patkány (homokóra pixar-módra) majd egy percet. A film viszont makulátlan.
Együtt:
Első HD élményekről hamarosan.