2004 február 17, kedd, 19:30
London, Barbican centre
Három izgatott magyar filmzene rajongó ácsorog az irdatlan épületkomplexum 3-as termének bejárata előtt. Ajtó nyílik, és belépünk a kánaánba. Az LSO vagy teljes nevén a London Symphony Orchestra előadóterme. Azé az zenekaré, amely az utóbbi 20-25 évben a legnagyobb filmsikerek zenéit játszotta fel, azé a zenekaré akivel a legnagyobb amerikai filmzeneszerzők dolgoznak, azé a zenekaré akit az egyik legjobbnak tartanak a világon.
Sajnos már tegnap óta tudjuk, hogy az ünnepelt, minden idők egyik legjobb és legelismertebb zeneszerzője, Jerry Goldsmith, betegsége miatt nem lehet jelen. Dirk Brossé lesz a karmester, akinek 2 napja volt, hogy a Mester helyére lépjen. Brossé a zürichi egyetem doktora, komponista.
Kialszanak fények, megjelenik az együttes. Star Trek: The Motion Picture főtémával nyitnak. Nem akarok, meg nem is tudok nagy szavakat használni. Leírhatatlan élmény. Mindenféle keverés és hangosítás nélkül élőben hallani ezt a muzsikát.... csodálatos.
A "szekerek" után egy egyveleg következik a Mester Osar díjra jelölt zenéiből: The Sand Pebbles, Chinatown, Air Force One (huh.. a hideg is kirázott), Patch of Blue, Poltergeist, Papillon, Basic Instinct, The Wind and the Lion
Nem maradhat ki a repertoárból a legújabb darab sem: Looney Tunes: Back in Action, mely újabb remek bizonyítéka annak, hogy Goldsmith a vígjáték zenék területén is otthonosan mozog. (Mellesleg Joe Dante-val összesen 8 filmben működtek együtt)
Masada főtéma következik, mely egy 1981-es mini Tv sorozat. Már csak csak tátogni tudok, ez annyira gyönyörű :)
A háborús filmek zenéi közül a MacArthur és a Patton zenéit emelik ki, majd következik a Small Soldiers és a Gremlins. Még mindig nem fogtam fel, hogy hol vagyok...
Korai évek jönnek: TV sorozatok zenéiből egyveleg, melyek talán szebbek, összetettebbek és attraktívabbak mint sok mai mozifilm zenéje.
Vége... lenne, ha a közönség elengedné a zenekart. Vastaps! Jöjjön a ráadás. Supergirl főtéma! Meg merem kockáztatni, hogy jobb mint a Superman Main title (de betudható az elfogultságomnak is:)
A közönség továbbra sem enged, játszani kell!! Jön a Wild Rivers főtéma, majd ismét Supergirl. Vastaps és levonul a zenekar. Mellettem egy német úriember ül, aki szintén csak ezért az eseményért utazott ide. Még nem tértünk magunkhoz. Most azonnal kezdhetnék előlről és mégegyszer és mégegyszer...
Köszönöm neked Jerry Goldsmith ezt a varázslatos estét, melyhez foghatót még nem éltem meg.