Salo, avagy Sodoma 120 napja (új kiadás) (DVD)

Nem ismertem a magazint, kíváncsiságból elolvastam a Pasolini filmjéről írtakat. Egyetértek a szerző véleményével, alkalmasint majd áttanulmányozok más cikkeket is.

Szerintem is. Na meg hol van az előírva, hogy minden filmes csak egy komplett egészről írhat, forgathat? Ilyen alapon Pasolini is degradálja a Bibliát, mert az ő műve sem a nagy egészről szól. De nem is kell, hogy arról szóljon. Ha egy film a normandiai partraszállásról szól, annak rendezője nem degradálja a komplett II. világháborút. Badarság. Hogy mi van és mi nincs a Bibliában, az is megérne egy misét. Szerintem nincs benne az sem, amit a Krisztus utolsó megkísértésében Kazantzakisz ír, s amiből Scorsese forgatott remek filmet. Ettől még az egy mélyen vallásos mű. Persze az egyház tiltakozott ellene. Ahogy voltak olyanok is, akik a Passiót sem értették, míg mások minden eszközzel degradálták. Ahogyan annak idején Jézust is. Továbbra is azt mondom, nagyon bátor Gibson filmje, s az sem igaz, hogy csak brutál horror az egész. A film végi aláhulló vízcsepp az egyik legzseniálisabb jelenet, amit a témában forgattak.

A filmről szóló cikk olvasható a FilmKaptár online rajongói magazin május 25-én megjelent 2. számában.

Letölthető innen: www.filmkaptar.atw.hu
Véleményeket várjuk ide: www.freeforum.hu/filmkaptar

Ilyen főszereplővel pláne! :)

Na, a Barabás, tényleg! Az még egy nagyon jó film!!!

Nem tudom, én a Passión nem akadtam ki, szerintem jól ábrázolta azt, ami a címében áll. A Cannibal Holocaustot szerencsére nem láttam, a Született gyilkosok meg sosem tetszett.
Jézussal foglalkozó filmeket illetően legjobban a Jézus Krisztus Szupersztárt szeretem, azután jön a Názáreti Jézus, az összes többi csak hátrébb van a sorban ezektől. A Ben Hurt szeretem, de az nem sokat foglalkozik Jézussal, tetszett még A köpeny ebben a témában. Most úgy több nem is nagyon jut eszembe, ami igazán jó lett volna.
Hogy ki min akad ki, az persze valamennyire szubjektív dolog is.

Stanley Kubrick MECHANIKUS NARANCS című zseniális filmjében van egy jelenet, amikor a börtönbe zárt Alexet megpróbálják megismertetni a kereszténység eszméivel. A derék hittérítő megindítóan beszél neki Krisztus szenvedéseiről, a Bibliát is elolvastatja vele, és Alex átszellemült arcát látván hajlamos azt hinni, nem is eredménytelenül. Aztán Kubrick megmutatja, mire gondol Alex a passióról hallván: nem Krisztus szenvedéseit éli át, hanem az őt ütlegelő római katonának képzeli magát. Ez a filmjelenet jutott eszembe, amikor a PASSIÓ-t láttam, csak a római katona helyébe én Mel Gibsont képzeltem.

Ami most következik, az laikus vélemény, mivel nem vagyok teológus. Gibson hozzáállását azonban jómagam sokkal inkább megkérdőjelezhetőnek és blaszfémikusabbnak tartom, mint az ateistaként nyilvántartott (valójában a maga módján hívő) Pasoliniét mondjuk a MÁTÉ EVANGÉLIUMÁ-ban. Amikor Gibson kiragadja a Bibliából Jézus utolsó óráinak történetét, azzal akarva-akaratlan azt sugallja, hogy a lényeg valójában ott érhető tetten igazán. Ezzel tulajdonképpen degradálja a Biblia többi részét, mintha az csupán elnyújtott (és az ő álláspontja szerint: elhagyható) expozíció lenne a lényeg előtt, akár egy ötszáz részes szappanopera első 499 része. Degradálja a Bibliát azzal is, hogy valójában csak egy eseményt vesz át belőle, és a világi szakirodalomhoz fordul, hogy a borzalmas részleteket minél élethűbb módon mutathassa be. Ezzel voltaképpen azt sugallja számomra, mintha a mégiscsak szent iratként számon tartott Biblia valamiféle cenzúrázott vagy egyenesen meghamisított dokumentum lenne, és Gibson roppant szerényen úgy véli, a vélt hiányok mozgóképes pótlására ő a legautentikusabb személy. Teszi mindezt egy horrorfilmhez méltó eszköztárral, bombasztikus képi megoldásokkal, eszközeit a modern közönségfilm eszköztárából kölcsönözve, mintha hívők lelki üdvössége helyett valójában a pénztárcájuk lett volna a végcél.

Idéznék a topik egyik korábbi hozzászólásból: „...abban nem vagyok biztos, hogy biztosan mindent ábrázolni kell-e, meg kell-e mindent mutatni a nézőnek, amit esetleg nem szeretne látni, nem kellene látnia, mert nem kell beletenni a fejébe egy olyan képet, ami magától nem jutott volna eszébe, és aztán vergődhet vele évekig, évtizedekig, hogy valahogy kiverje onnan, és még talán akkor sem sikerül. [...] Miért mindig a rosszat kell kiemelni, hangsúlyozni? Miért nem lehet inkább a jót?” Ez ugyan a SALO-ról hangzott el, esetemben azonban inkább a PASSIÓ vonatkozásában igaz. Nem hiszem, hogy bármit hasznosat is tesz a kereszténység eszméjéért és a hívők lelki épüléséért az a művész, aki kínos precizitással ábrázolja a keresztre feszítés minden egyes borzalmas részletét, és a kereszténység eszméjéhez mindenáron az erőszak és a vér képeit társítja. Az én galamblelkemnek a kereszténység eszmerendszeréből a szeretet, megbocsátás, segítő szándék, hit és megváltás gondolata sokkal rokonszenvesebb, mint a bűntudat sulykolása, a gyilkos ösztönök tombolásának részletezésével a felelősök keresésének sugalmazása. De újfent mondom, mindez csak laikus nézői vélemény, nem teológiailag megalapozott és megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatás.

Hú igazad van. Elírtam a nevet most látom. A (Tamásos rész nincs benne), Pétert akartam írni. Hogy háromszor tagadja meg.

A passió jól ábrázolja Jézust, ha csak nem a korábbi alkotások jelentik a mércét.

Kérdés, hogy mit hiszel el igaznak. Illetve, hogy mit szeretnél elhinni igaznak. A szubjektivitásod és a gyengeséged könnyen megcsalhat.

A Rettenthetetlent imádom, de WW-t nem hasonlítanám Krisztushoz. WW-t, ha nem látod a filmet, vagy véletlen nem tanulsz róla valahol, akkor valszeg meg sem ismered az életed során. Krisztussal azért hálisten nem ez a helyzet, őt jobb helyeken hamar "bemutatják" az utódoknak, kismillió film és könyv foglalkozik vele, ráadásul évente megünnepeljük a szülinapját és feltámadását is.

Hazugan szép témafeldolgozás volt már A passió előtt is, minek kellett volna még egy szirupos film? Akinek kiveri a biztosítékot a realitás, nézheti Zeffirellit.

Nem kifejezetten neked címeztem, sok helyen találkoztam már azzal, h milyen mértékben és intenzitással képesek elítélni ezt a filmet. Most talán csak azt tartom "hevesnek", túlzónak, h a nyilvánvalóan exploitation-filmek közé legyen sorolva. Azok célzottan azok, amik, emögött én pedig érzek egyéb szándékokat is, mint az önmagáért való sokkolni vágyást. Csak ezért írtam, nem szólt célzottan senkinek.

Ha Krisztusról akarnék filmet látni, akkor én sem a Passióval kezdeném, ettől függetlenül én fontos filmnek tartom a témában. De megint csak ismételni tudom magam: a Passió nem Krisztus életútját, hanem utolsó óráit volt hivatott bemutatni. Aki úgy nézi meg a Passiót, hogy nem tud Krisztusról semmit, az magára vessen, nekem 8 év hittan után nem okozott gondot a helyére tenni :)

Scorsese filmje is nagyon jó, de ahhoz is kell némi "tapasztalat".

Ehhez közel járok amúgy én is: nem vagyok hívő, nekem a Biblia nem szentírás, de a film során (moziban láttam) sokkal közelebb éreztem magamhoz az Újtestamentum lényegi mondanivalóját, valóban zsigerig ható élmény ez a film. Akit nem érint meg, az szerintem álszent vagy érzéketlen, legalábbis azok közül, akik amúgy nem élik meg a Krisztusi hitet. Látva ezt a sok szart, amit visel az az ember, beleégetve a tompa csökött agyamba, sokkal több tartalmat nyer, h miért is akkora sztori ez az egész.

Értem én. Ez a szépség azonban a lelkedben kell összeáljon, s épp azáltal sokkal megindítóbb, hogy látod szerencsétlent, min megy keresztül.

Akik megkínozták, azok sem Jézust látták benne. Maximum egy hirhedt csodatevőt, akitől féltek, így minél alaposabban igyekeztek ellátni a baját, a hatalmat gyakorolók szemet hunyása által.

Nyilván semmi szép sincs abban, ha egy embert a végletekig megaláznak, testileg-lelkileg meggyötörnek, aztán nemes egyszerűséggel felszögelik egy darab fára. A dolog szépsége a gesztusban rejlik, ergo az a szép benne, hogy Krisztus önként vállalta ezeket, pedig tudta, hogy mi vár rá. Ezzel pedig nem magának, hanem minden embernek tett jót, vagyis garantálta az örök életet. Állítólag.

Amúgy, hogy on-topic legyek, már amennyire on-topic a Salo fórumán a Passióról beszélgetni, szóval én nem értem azokat, akik ilyen hevesen bírnak "Passió-ellenesek" lenni. Nem kötelező, h tetsszen a film, sőt, tulajdonképpen nem normális, ha tetszik (azaz ha valakit vonz ez az élmény), de miért kell támadni?
Amennyire egy ilyen idős, többezer évet, fordítást, kiadást, verziót, kanonizálást és cenzúrázást, értelmezést és átértelmezést megért műnél csak lehet, annyira pontosan, "fekete-fehéren" ábrázol egy eseménysort. Ha valakinek ez fabulárisan nem tetszik, az a Bibliát véleményezi. Ha stilárisan nem tetszik, az egy dolog, nem kell elfogadni, de miért (milyen alapon) kéne tagadni??

"Cameózik benne" :)))

Akkor vegyük ide Kevin Smith Dogmáját is.! :)

Nem kifejezetten Krisztus film, bár cameózik benne: Barabás. A címszereplő elképzelt utóéletéről szól a bibliai epizódja után, vagyis a szabadon eresztésétől. Szandálos-kosztümös történelmi fikció, kiskoromban láttam, akkor tetszett (mondjuk odavoltam a "római" témájú filmekért, kétpofára tudtam volna zabálni őket).

A Bibliát azért módjával kell hitelesnek elfogadni, ne felejtsük el, hogy akik gondozták, és kedvükre visszaéltek vele, azoknak volt lehetőségük cenzúrázni. A másik meg a "kereszthalál szépsége": nem tudom, ebben mi lehet "szép"? Lehet, hogy a vasárnapi iskolában valami magasztosnak állították be, az idők során gyönyörteljessé tompították ezt a gyalázatot, ami Jézussal történt, valójában ez egy olyan mocskos jelenetsor lehetett, mint amilyennek Gibson mutatja. A Passióval nincs probléma, nagyon bátor dolog, hogy mert ilyen lenni. Ha száz évvel ezelőtt készült volna, valószínű az egész stáb máglyán végzi.

Semmi bajom sincs azzal, ha valakinek nem tetszik a Passió, csak az ellenérveid véreztek ezer sebből. Ha azt mondod, hogy neked nem jön át Jézus üzenete, akkor oké, nekem meg átjön, de nem emiatt írtam.

Sokkal inkább azért, mert csupa olyan érvet hoztál fel a film ellen, amiért nem Gibson a felelős, hanem a történelem, amennyiben hitelesnek ítéljük a Bibliát. Nehezményezted, hogy Jézus munkássága nem kapott elég szerepet. Ez igaz is, de egy "Krisztus szenvedése" című filmnek felróni, hogy Krisztus szenvedését mutatja be, hát...

A Bibliában nincs túl sok részlet a kereszthalálról, de a lényeg benne van, ráadásul rengeteg könyv írodott a rómaikról (így a kivégzési szokásaikról is), csak össze kell hozni a kettőt. Olyanok, mint a hídról ledobás, az átfordított kereszt, a kiroppantott váll persze nincsenek (emlékeim szerint) a Bibliában, az ilyen húzások miatt mondható a film hatásvadásznak.

"...Azok így feleltek: "Méltó a halálra" Azután szembe köpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték" - Máté 26,66
"... Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, és elkezdték köszönteni: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte" - Márk 15,17

A korbácsolásba meg vagy 5x belehalt volna, de volt egy kis könyvem a keresztrefeszítésről, amiben volt egy fejezet a korbácsnak is, és ott részletesen le volt írva, hogy akkoriban milyen úton-módon tuningolták fel a korbácsokat a nagyobb hatás kedvéért. Ezesetben megint csak össze kell hozni a kettőt, azaz tudjuk, hogy akkoriban mi volt a szokás, hozzávesszük a Bibliát, és kész, ennél közelebb úgyse kerülhetünk az igazsághoz. De azt a jelenetet szvsz a Sátán miatt túlozta el Gibson, aki kiírtotta még a maradék jóindulatot és józanságot is az ítéletvégrehajtókból.

Azt gondoltam, hogy Simonnal kapcsolatban képben vagy, csak azt nem értem, hogy miért kéred számon Gibson-tól a jellemfejlődést. Ebben akkor lenne ráció, ha Simon fiktív karakter lenne, így viszont ő is követi a Bibliában leírtakat. Egyébként szerintem igenis volt jellemfejlődés, hiszen a kezdeti kényszer után önként tiporja sárba a saját méltóságát, és vadállat módjára próbálja elüldözni a földön fekvő Krisztust rugdosó csőcseléket. Ha ez nem számít jellemzfejlődésnek, akkor semmi sem.

Az apostolokat is értem, csak már megint azt nem, hogy miért kellett volna bemutatnia az apostolokat egy olyan filmnek, ami Krisztus utolsó óráival foglalkozik. Egy hagyományos Krisztusos filmnél érthető reklamáció lenne, jelen esetben pont azokat az eseményeket látjuk, amik kapcsolatban álltak a kereszthalállal, ergo amivel a cím kecsegtet.

Tudom, hogy melyik Passióról beszélünk, és nem is azt írtam, hogy nincs benne a Hitetlen Tamásos rész, csak hogy nem emlékszem rá. Egyébként most be is raktam a lemezt, és próbáltam össze-vissza klikkelgetni, de továbbra sem találom az ominózus jelenetet. Nekem már azért is furcsa, mert azt a pár flashback-et leszámítva a film nem ugrál az időben, Tamás viszont azt vonta kétségbe, hogy tényleg a feltámadt Krisztus áll előtte, s csak utána hitte el, hogy átdughatta az ujját a szög utötte lyukon, a film viszont a feltámadással ér véget... De lehet, hogy igazad van, csak én kerültem el.

Nekem tetszett még A lator is, ami a jobb lator szemszögéből meséli el az eseményeket jellegzetes olasz humorral és megindító részekkel egyaránt. És a humor ellenére tisztelettel bánik a bibliai alapanyaggal.

Ide férne. Bár az megint más film. Igazából mindegyik itt felsorolt film igen erős exploitation jegyekkel rendelkezik. Ezért szerintem van hasonlóság a filmekben (erőszakfatorban és módjában).

Egyébként, ha már Krisztus filmek: Milyen jók vannak még az eddig felsoroltakon kívül? Biztos van rengeteg ezért vagyok kíváncsi pár ajánlásra.