Hát igen, nálam a KILL BILL például sokkal jobban kiverte a biztosítékot, mert a benne látható erőszakot a SALO-val ellentétben valóban öncélúnak találtam, ráadásul Q. T. tényleg látványosságként ábrázolja az egészet, ami számomra elég cinikus és hatásvadász szemléletmód. De ha ez lett volna a legnagyobb baja! Sajnos még unalmas is, a második részét alig bírtam végignézni, és – szerencsére! – alig emlékszem már belőle valamire. Persze ha nagyon akarunk, a KILL BILL-be is belemagyarázhatunk mondanivalót, hommage-t, paródiát, meg mittudoménmiket, de attól nekem nem fog jobban tetszeni, mert mondjuk Roger Ebert és más nagy emberek esetleg odáig voltak a gyönyörtől, miközben nézték. De nem ez volt a mélypont, hanem Rodrigueznek a legutóbbi filmje (címet nem tudok, nem tartottam fontosnak megjegyezni), amelynek az elején van egy fickó, aki az ellenfeleinek a heregolyóit gyűjti, melyeket láthatunk is, sőt ha jól emlékszem, valami rajtaütés közben ezek szét is gurulnak. Ritkán szoktam egy film megnézését félbehagyni, de ennél megtettem, még mielőtt összehánynám magam egy idegen lakásban. (Nem otthon kezdtem el nézni.) Biztos nagy élményről maradtam le, de valahogy átvészelem.
Pasolini soha nem volt populáris rendező, és soha nem is lesz az. Az ő filmjein gondolkodni kéne, elemezni-értelmezni kéne, és utána elfogadni vagy elutasítani. De hát az a legegyszerűbb, hogy amit nem értünk (vagy nem értünk vele egyet), az biztosan szar is. Persze ha arra gondolok, hogy napjainkban soha nem látott fénykorukat élik a több százmillió dollárból készített tartalmatlan látványfilmek, az ilyen-olyan képregényadaptációk, akkor nem csodálkozom. Még az igényesebb hollywoodi közönségfilmek esetében is legkésőbb a végén valamelyik szereplő a hülyébbek kedvéért (van belőlük bőven!) egy-két mondatban összefoglalja az amúgy is soványka mondanivalót, a néző pedig amúgy southparkosan elmondhatja, hogy ma is tanult valamit. (Látott egy újabb hamburgerfilmet.) Én azért nem is vagyok igazán oda napjaink filmiparáért és filmművészetéért, mert akiket ismerek, azoknál azt látom, hogy ha van is esetleg képi fantáziájuk, igazán érdekes és eredeti gondolat ritkán akad mellé. De persze ez csak az én magánvéleményem, nem várom el, hogy bárki egyetértsen vele.