Szerintem egy filmzene – mint azt az elnevezés is sejteti –, alapvetően valamilyen filmhez készül, tehát elsősorban ott kéne, hogy aláfessen, kihangsúlyozzon bizonyos motívumokat, jeleneteket. Az ragyogó dolog, ha önálló zeneműként is megállja a helyét, de elsősorban a filmben kéne, hogy funkcionáljon. A VAN HELSING harsogó, harsány kísérőzenéje (ami valamiféle egyházias hatást igyekszik kelteni, innen a párhuzam az Enigmával, meg az Erával) nem aláfesti a képsorokat, hanem szinte teljesen elkülönül tőlük, s részben emiatt is, a DRAKULÁ-tól a FRANKENSTEIN-en át A HOLLÓ-ig bármilyen hasonló hangvételű – bár nem feltétlenül ilyen pocsolyamély színvonalú – filmhez felhasználható lenne. Nem érzem, hogy ez a kísérőzene – bármilyen nagy ember is követte el –, olyan szorosan kötődne a mozgóképhez, mint mondjuk az ELEMI ÖSZTÖN, a CÁPA, a CSILLAGOK HÁBORÚJA, A KERESZTAPA vagy számos klasszikus film muzsikája és zenei témái. Ez persze szigorúan személyes vélemény, mint minden, amit az Xpress oldalain írni szoktam, s én nem szoktam senkitől elvárni, hogy feltétlenül egyetértsen velem, mert különben a delikvens műmájer, botfülű stb.