köszi, azt hiszem teszek vele egy próbát, de nem veszem meg egyből, majd kikölcsönzöm vagy valami :)
0
Keresés
A hétköznapi őrület meséi (DVD)
- 4842
- 7151
„Marco Ferreri versenyen kívül bemutatott legújabb munkája (talán igazat kell adnunk kijelentésének, hogy a sajtokhoz jobban illik a versengés, mint a műalkotásokhoz, ámbár az ókori görög dráma nagyjai, Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész sem sajtokkal nyertek díjakat), A közönséges őrület történetei, Charles Bukowski könyvéből, éppoly különcködő, mint a rendező filmjei általában; csakhogy nélkülözi azt a frivol lényegbelátó eredetiséget, amely egyébként művészetének sajátja. Ezt az alkoholban áztatott, szexualitással felcsigázott történetet a semmit sem akaró, szétesett személyiségű, tehetséges íróról, a siker hiábavalóságáról, az érzéki valóság (ital és szeretkezés) szinte metafizikus jelentőségéről, csak a zseniális Ben Gazzara játéka menti valamiképpen.”
(Filmvilág 1981/11, Létay Vera)
„S a legkínosabb meglepetést nem is akárki, hanem épp Marco Ferreri okozta. A mindennapi őrület krónikája Charles Bukowski regényéből készült. Ez az amerikai író meglehetősen divatos manapság, afféle goromba, a társadalomnak, világnak jól odamondogató, marginális-lecsúszott hősei, és zaftos stílusa, „irálya” miatt. Ferreri bebizonyította már, hogy megrendítően szép alkotást tud „gusztustalan” témából alkotni, ilyen volt A nagy zabálás, bebizonyította, hogy van érzéke a humorhoz és a történelem fintorához (Ne nyúljatok a fehér asszonyhoz), hogy érzékeny megfigyelő és kristálytisztán mer gondolkodni (legutóbb láthatta a magyar néző az olasz filmhéten a Szállást kérek című szép filmjét.) Ám arról is bizonyságot tett már néhányszor, hogy hamisan méri fel lehetőségeit, nagyot markol álfilozófiákból, szenvelgő világlátásból és újramázolt közhelyekből, ilyen lett az 1978-as cannes-i filmje, a Ciao, majom!
A mindennapi őrület krónikájáról nehéz eldönteni, hogy társadalom-avagy általános élet-gyűlöletet hirdet igazán. A baj a deklarált „hirdetéssel” van, az undor, az utálat nem-őszinte mivoltával. Az élet utálatához, amennyiben jelentős műből sugárzik, mindig kell valami átütő erejű személyi hitel, valami nagyszabású írói-rendezői „formátum”, valami különös tartás, utaljunk csak a nemrég magyarul is újból kiadott Céline-regényre, az Utazás az éjszaka mélyére című könyvre. Itt azonban minden különc gusztustalanságokba, keresett és kimódolt szenvelgésekbe fullad, ahol a, hamvasán gyönyörű és velejéig romlott prostituált (Ornella Muti) és a világ ocsmánysága elől alkoholizmusba menekülő marginális író (Ben Gazzara) pusztulásba torkolló kapcsolatát filozofikus álbölcsességek és vad hányások, rezignáltan kivitelezett közösülések, sikertelen és sikeres öngyilkossági kísérletek, valamint rafináltan naturalista, üvegdarabbal, rozsdás drótokkal, hegyes tűkkel végrehajtott öncsonkítási jelentek illusztrálnak. Az egész film nem mond semmit, de azt roppantul szuggesztíven teszi. Nem a témája, az ábrázolt események teszik gusztustalanná, hanem a rendező végtelenül cinikus blöffje, az „ez kell most a piacon” taszító gesztusa.”
(Filmvilág 1982/02, Bikácsy Gergely)
Az én véleményem annyi, hogy valóban nem a legjobb filmje Ferrerinek, mégis érdemes megnézni, hiszen a maga módján éppúgy unikum, mint a Mester bármelyik alkotása. Nekem, aki nagy Ornella Muti-fan vagyok, pedig egyenesen kötelező darab, hiszen Ornella – jó szokásának megfelelően – ebben a filmjében is megMuti magából mindent, bár öncsonkító jelenetei valóban nem szívderítőek, különösen az utolsó.
(Filmvilág 1981/11, Létay Vera)
„S a legkínosabb meglepetést nem is akárki, hanem épp Marco Ferreri okozta. A mindennapi őrület krónikája Charles Bukowski regényéből készült. Ez az amerikai író meglehetősen divatos manapság, afféle goromba, a társadalomnak, világnak jól odamondogató, marginális-lecsúszott hősei, és zaftos stílusa, „irálya” miatt. Ferreri bebizonyította már, hogy megrendítően szép alkotást tud „gusztustalan” témából alkotni, ilyen volt A nagy zabálás, bebizonyította, hogy van érzéke a humorhoz és a történelem fintorához (Ne nyúljatok a fehér asszonyhoz), hogy érzékeny megfigyelő és kristálytisztán mer gondolkodni (legutóbb láthatta a magyar néző az olasz filmhéten a Szállást kérek című szép filmjét.) Ám arról is bizonyságot tett már néhányszor, hogy hamisan méri fel lehetőségeit, nagyot markol álfilozófiákból, szenvelgő világlátásból és újramázolt közhelyekből, ilyen lett az 1978-as cannes-i filmje, a Ciao, majom!
A mindennapi őrület krónikájáról nehéz eldönteni, hogy társadalom-avagy általános élet-gyűlöletet hirdet igazán. A baj a deklarált „hirdetéssel” van, az undor, az utálat nem-őszinte mivoltával. Az élet utálatához, amennyiben jelentős műből sugárzik, mindig kell valami átütő erejű személyi hitel, valami nagyszabású írói-rendezői „formátum”, valami különös tartás, utaljunk csak a nemrég magyarul is újból kiadott Céline-regényre, az Utazás az éjszaka mélyére című könyvre. Itt azonban minden különc gusztustalanságokba, keresett és kimódolt szenvelgésekbe fullad, ahol a, hamvasán gyönyörű és velejéig romlott prostituált (Ornella Muti) és a világ ocsmánysága elől alkoholizmusba menekülő marginális író (Ben Gazzara) pusztulásba torkolló kapcsolatát filozofikus álbölcsességek és vad hányások, rezignáltan kivitelezett közösülések, sikertelen és sikeres öngyilkossági kísérletek, valamint rafináltan naturalista, üvegdarabbal, rozsdás drótokkal, hegyes tűkkel végrehajtott öncsonkítási jelentek illusztrálnak. Az egész film nem mond semmit, de azt roppantul szuggesztíven teszi. Nem a témája, az ábrázolt események teszik gusztustalanná, hanem a rendező végtelenül cinikus blöffje, az „ez kell most a piacon” taszító gesztusa.”
(Filmvilág 1982/02, Bikácsy Gergely)
Az én véleményem annyi, hogy valóban nem a legjobb filmje Ferrerinek, mégis érdemes megnézni, hiszen a maga módján éppúgy unikum, mint a Mester bármelyik alkotása. Nekem, aki nagy Ornella Muti-fan vagyok, pedig egyenesen kötelező darab, hiszen Ornella – jó szokásának megfelelően – ebben a filmjében is megMuti magából mindent, bár öncsonkító jelenetei valóban nem szívderítőek, különösen az utolsó.
0
- 4842
ez egy vicc!
senki nem tud róla semmit, valaki írjon már légyszíves, mert ha jó film akkor megrendelném még most hogy kapható!
senki nem tud róla semmit, valaki írjon már légyszíves, mert ha jó film akkor megrendelném még most hogy kapható!
0
- 4842
valaki mondjon már róla valamit, érdemes megszerezni?
0
- 4842
1981 perc :PP
azt hiszem hogy ez a világ leghosszabb filmje :)
amúgy jó film, érdemes látatlanban megszerezni?
azt hiszem hogy ez a világ leghosszabb filmje :)
amúgy jó film, érdemes látatlanban megszerezni?
0
Fizetési opciók
