videómagnók

Bevallom, nem okozott akkora megrázkódtatást nekem, mint számítottam, hogy a Video-ról átálljak a DVD-re! Ennek tíz éve már.

Apró érdekesség,10 éve még jelentek meg filmek VHS formátumban.

Pár éve még nálunk is kapható volt egy MM-ban egy raklapnyi Sanyo,de gyorsan szétkapkodták.Az utóbbi időben egy tárolónyi Maxell kazi fogyott el igen gyorsan.

http://www.pto.hu/dvd_visszatekero/

Szerencsére, nem kell nélkülöznünk a visszatekerés tudományát... :D

Ezt sajnálom,mert sok embernek van még videója.

Halottaink...

Egy korszak lezárult.

Végleg vége a VHS-nek

http://prohardver.hu/hir/vegleg_vege_vhs.html

Ma is nagy élmény a valaha mtv 1(magyar) vhs-re felvett secam jelű "Nő a volánnál" című remek Bonnie Bedeila filmet(Shirley Moldani életéről aki gyorsulási autós világbajnok) dvd-re másolva 94 cm-es plazma tv-n, házimozi hangfalakkal mono szinkronnal néznem. :)

Abszolút nem fontos a formátum, az csak egy járulékos technikai fejlődést mutató jel. Ennyi.

Minél többet írsz erről, annál inkább az jön le, hogy téged sokkal inkább a külsőségek hoznak lázba, mint a belső tartalom. Nézz meg egy Bergman-filmet, 4:3-ban fekete-fehérben, s meglátod, hogy a művészet nem a technikai paraméterekben lakozik.

Azért a házimozinak is megvannak a maga előnyei.Én magamnak azt tanácsolom mindig,hogy először nézzem meg kis képernyőn,kis hanggal és ha tetszik,akkor másodjára már tudok figyelni a kép- és hanghatásokra is,anélkül,hogy a film érdeme csökkenne.Persze hiába akarom ezt,betartani nem tudom...

Nálam ez nem motiváló tényező :)

Helyes a bőgés! :-) Nekem még házimozi rendszerem sincsen, mert a technikai része nagyon hidegen hagy. A film viszont érdekel, de ahhoz elég a lejátszó és a tv. :)

S itt nem arról van szó, hogy bárki is a technikai fejlődés ellensége, csupán arról, hogy mint minden mást, ezt is ésszel érdemes csinálni, s nem csak (személyeskedés nélkül mondom) agyatlanul növelni a mennyiséget, mert most ez a menő.

Szerintem meg a FILMszerető ember ma is úgy ül le a tévé elé, hogy bárcsak egy jó filmet nézhessen meg aznap este, ha mégsem, akkor ott komoly bajok vannak, s javasolni tudnám, hogy tegye be az ilyen-olyan tesztlemezt, ami arra hivatott, hogy a házimozi összes tartalékát felszínre hozza. Sajna, ez nagyjából nulla érzést képes indukálni, a jó filmhez még ma is olyan snassz dolgok kellenek, mint élvezetes sztori, jó forgatókönyv, remek alakítások. Ha Győzike dvd-n 16:9, és az ostoba család 5.1-ben ordibál egymással, akkor az már professzonális szórakozás? Egy nagy lósz@rt.

Azt én is! :-) Az egy bőven elég volt. Nálam mindig a film a lényeg s nem az, hogy min van meg. Nagyon sok filmet azért örzök, mert szeretem a szinkronját, vagy van hozzáfűződő emlékem és számomra fontosak. Azt hiszem ez a lényeg. :-)

Javarészt egyetértünk.Én ugyan nem állok a technikai fejlődés útjába,de egy dolgot azért megjegyeznék.Jó ideje nézek úgy filmeket,hogy dvd-n látom először és 2x30 W-tal hallgatom.A több tucatnyi filmből 1 (!) elől álltam úgy fel,hogy na ez igen!Ez azért érdekes,mert ezelőtt a szaros 19 colos kocka monitoromon néztem a filmeket egy stereo fejhallgatóval és 10-ből 6-8 is volt,ami nagyon megfogott.Egyszerűen ma már nem úgy ül le az ember,hogy vajon milyen lesz ez a várva várt film,hanem bekapcsolja az 500 W-os házimoziját,a 300 000 Ft-os 102 centis lcd-jét és azon töpreng,vajon milyen lesz a képminőség és méginkább hogyan szól majd a dts...

Az említett filmek nálam is nagy kedvencek! :-) Egy-kettőből még szinkronos ripem is van, amit csak azért nem szégyellek, mert még feliratosan sem gyűrűzött be hozzánk. Matthau-Lemmon egyébként is alap! Szeretem a Szenzáció!-t is, de még az olyan gyengébb produkciójukat is, mint a "Tengerre, tata!". Külön-külön is bizonyították színészi nagyságukat, és fájó, hogy már egyikük sem él.

Megérte felvetni a témát.Én Billy Wilder napokat tartottam VHS-en.Legénylakás,Sógorom a zugügyvéd,Furcsa pár.Inkább ebbõl,a nálunk még sokáig életképes formátumból választok filmet,mint napjaink akció-képregény-sorozat-remake tömkelegébõl.

Ez jópofa :-), de csak annyi az igazságtartalma, hogy amikor láttam pár friss gyűjteményt, s olyan filmeket is találtam benne, amit finoman szólva dvd-n és ingyen sem kéne, akkor elgondolkodtam, vajh jó-e, hogy a technológiai fejlődés, és annak szuggesztív tukmálása lassan felülírja magát a film értékét, fontosságát? Az meg ugyebár mindent elmond, hogy ez a Fűrész 3, ami még a saját szánalmas kis kategóriájában a 3-ból a legsz@rabb, na, ezzel nyitották meg (legalábbis idehaza) az új formátumú filmek sorát. E film helyett inkább nézném meg VHS-ről pl. a Meztelenek és bolondokat, mert az akkor is százszor jobb, ha százszor kevesebb képpontból, sorból, vagy tökömtudjamiből áll.
Úgy vélem, hogy akinek teljesen mindegy, hogy milyen filmet vesz, csak a legmodernebb hordozón legyen, az ugyanolyan igénytelen, mint aki a 990 forintos kosárból válogat.

És TM háborút indított vala HD vs. VHS,avagy nosztalgia a technológia ellen...

Kit érdekel, hogy szemcsés? Az a lényeg, hogy a film jó legyen! Ha reggel arra ébrednék, hogy valaki egy Fűrész 3 blúréjt tenne a vánkosomra, csuklóból reptetném az erkélyablakon át. Na, ennyit a formátumokról. :-)

Szerintem sem volt rossz ötlet, legalább leporoltam azt a rengeteg kazettát, ami a szobámban van a legalsó polcon :) Valódi gyöngyszemek vannak rajta és nincs szívem kidobálni őket, holott szerintem a nagy részük már nézhetetlenül szemcsés. :)

Az általad megjelölt hozzászólásomat csupán (nem rólad szóló) paródiának szántam, ám több ember lelkesen nosztalgiázni kezdett a téma kapcsán, s végül is így sem rossz. :-)

Komoly kazi gyűjteményem van és kikérem magamnak a cikizést :) Kellenek képek? :)))