Nem szívesen szólok hozzá a szinkron/nem szinkron kérdéshez, de már lassan nekem is kezd tele lenni a hócipőm, és gondolkodom azon, hogy lezárom a fórumot, és a kritikai hozzászólás lehetőségét is csak néhány korábban valódi kritikákat alkotó olvasónak biztosítom.
Szerintem vicc az Európai Unió közepén, a XXI. században egy magát minden nemzetnél különbnek tekintő társadalomban, hogy egy filmes fórum 50%-ban a szinkronról szóljon (egy olyan mankóról, amit idegen nyelvet nem beszélő embereknek találtak ki), 20%-ban az árakról és arról, hogy mi miért nem éri meg idehaza, 19%-ban meg arról, hogy melyik csomagolás miért nem olyan jó, mint külföldön. Igen, a maradék 1% talán tényleg a filmekről szól.
Egy kicsit el kellene gondolkodni azon, hogy a régi érv, miszerint a kommunizmusban nagyon el voltunk nyomva, és szegény magyarnak csak az oroszt lehetett tanulni, így 22 évvel a rendszerváltás után egy kicsit már kevéske.
22 év alatt nem angolul, de kínaiul is meg lehet tanulni anyanyelvi szinten, vagy meg lehet tanulni akár 5-6 nyelvet is, legalább megértés szintjén.
40 elmúltam, én hivatkozhatnék arra, hogy nekem oroszt kellett tanulnom, de nem teszem. Az átkosban sikerült állami iskolában németül megtanulnom, később "hobbiból", önerőből, tanár nélkül jutottam el angolból olyan szintre, hogy nem okoz gondot bármilyen angol nyelvű könyv, újság elolvasása, bármilyen angol nyelvű film megértése, és az angol pubokban is jókat tudok bratyizni a helyiekkel, ha éppen arra járok.
A nyelvtanulás nem egy ördögi dolog, mindenki képes lenne rá. Kezdetnek például elég lenne a filmeket eredeti nyelven, magyar felirattal nézni, néhány év alatt magától is átragad az emberre egy csomó dolog.
El kellene azon gondolkodni, hogy vajon az a statisztika, mi szerint a világ sereghajtói közé tartozunk nyelvtudásban, nem oka-e annak, hogy gazdasági teljesítményben és pesszimizmusban is ugyanott vagyunk, míg mondjuk a hollandok, akiknek többsége perfekt angol és német, optimizmusban és gazdasági helyzet terén is az élmezőnyben van, más hasonló országokkal együtt.
Az biztos, hogy a magyar DVD-piac jelenlegi helyzete (a kalózkodás mellett) nagyban köszönhető a nyelvtudásunknak (nyelv nem tudásunknak). Mincs még egy olyan ország, amelyiknek szüksége lenne olyan luxusra, mint amit a "szinkronos újrakiadások" jelentenek. A DVD-kiadás kezdeti időszaka arról szólt, hogy végre normális minőségben beszerezhetőek lettek a filmkultúra legsikeresebb, legjobb, leglegendásabb darabjai is, köszönhetően annak, hogy a nagy piacok el tudtak tartani rétegfilmeket is, mi pedig ráfértünk a kis feliratsávunkkal ezekre is.
A DVD-kiadás utolsó 5 éve meg arról szól, hogy a már egyszer megjelent filmeket a mi nyelvet nem beszélő (olvasni nem tudó?) nemzetünk kedvéért újra kiadták, miközben a csak szűkebb rétegek számára fontos rétegfilmekről, klasszikusokról lassan elmaradozott a magyar felirat, mivel a magyar vásárlók kinyilvánították akaratukat, és csak szinkronos kiadványokat vásároltak, évről évre jobban elutasítva az eredeti nyelv/magyar felirat változatokat (miközben évről évre elméletileg európaibbnak tartjuk magunkat).
Most ott tartunk, hogy egy Keresztapa Blu-ray változat nem jelenik meg idehaza, mert "csak" magyar felirat került rá, most ott tartunk, hogy ha Kevin Costner Oscar-díjas Farkasokkal táncolója végre megjelenik BD-n, akkor mindenki a kiadó fejét követeli és a kiadvány bukás lesz (jelzem: Costner az angol-nyelvű változatért kapta az Oscar-t).
Mindegy, nem dühöngök, csak néha szeretnék skandináv DVD-boltot üzemeltetni. Szerintem nekik még csak nem is készült soha szinkron a Keresztapához, a Farkasokkal táncolóhoz, de talán a Vissza a jövőbe BD-kiadásának is tudnak felhőtlenül örülni, hiszen nem kell a "szörnyű, új szinkront" hallgatniuk. Bár biztos van olyan svéd, aki hiányolja majd az "eredeti mozis feliratot".
