Erre a hozzászólásra reagálok, de írok "mindent": Ezek az emberek sajnos így jártak... Mondjuk a VHS a maga 210-240 soros felbontásával eléggé gyenge képminőséget adott, az S-VHS meg nem igazán terjedt el - nyersanyag híján, ugye. A VHS-nél a szteró hangsáv a kép alá került rögzítésre, sokan a mai napig profi sztereó képmagnókkal hallgatnak zenét, hiszen nem egyszerű hangminőséget adnak. Ráadásul - ha jól emlékszem - mindegy, hogy SP vagy LP, a hangsáv minősége ugyanaz. (Guglizni sincs most kedvem). Innen egy lépés volt a DAT-magnó, amely szintén forgófejjel, digitálisan rögzített. Egy ugrás felfelé, és ott a szalagos magnó - hallottam 38cm /s-mal hangot lejönni onnan... A kazi sávszélessége adott, próbálkoztak a DCC-vel, de az nem terjedt el. A minidisc már a 4. generációs Atrac-kódolással nagyon jó hangminőséget adott, de mára az is szépen kimúlt... CD-ket gyűjtök, az LP-t macerásnak tartom, ráadásul sokkal több helyet foglalnak, ugye. Az viszont vitathatatlan, hogy hangminőségben az a csúcs. Nekem 1981-es kiadású CD a legkorábbi, természetesen hibátlan, semmi probléma vele. A korai CD-k dinamikatartománya nem olyan magas - tehát nem hogy nem érik el, de meg sem közelítik a 0 dB-t - , hangkeverésük nem igazán jó, de lehet, hogy csak az új, remastered-kiadások fényében nem csillognak annyira... :-) Ahogy azt már írtam, nincs gondom a digitális hangtárolással, bár az is igaz, hogy a rendszervinyón kívül 3 fut a gépben - triplán van mentve minden: családi fotók / videók, zene-bonák. Az is előremutathat valamit, hogy szinte az összes nagy gyártó, aki komolyan vette a Hi-Fi-t és újraindította a gyártásukat, az új CD-lejátszóikra USB-bemenetet rak. Ha egy jó D/A-konverter van benne, akkor nagyon jó hangminőséggel játssza le a dolgokat, legyenek azok akár 128kbps-mal tömörítve. Visszakanyarodva a DVD-khez - akik ismernek, tudják, hogy mi az álláspontom a BD-kről - , elfogadom, hogy a fizikai birtoklásuk egyfajta öröm / szenvedély, hiszen nekem is van egy pár darab ( :-D ). De amikor azt láttam, hogy nem elég, hogy lebutítják, még össze is gányolják (karcosak, ujjlenyomatosak, sz*r alapanyagon vannak sz*r tokokban), akkor bizony nem jelentett problémát azt mondani, hogy eddig és nem tovább. Ennyit nem ér ez az egész, hogy állandóan ezen idegeskedjek, meg azon agyaljak, hogy ezt most vajon hogyan fogom kicserél(tet)ni? És higgyétek el, hogy előbb-utóbb mindnyájatoknál betelik majd az a bizonyos pohár és sz*rtok bele az egészbe! ;-)