A magányos lovas (DVD)

Milyen a kiadvány? Egy lemezes? Milyen az angol és a magyar hang?

A jellemvonásaik hasonlóak.  Mindegy, ha nem tetszett, hát nem tetszett. A parádézásban egyetértünk. :)

Ja, de nem ugyanaz a két karakter, és nekem akkor sem bejövős a fennálló eset, ha ugyanazt a manust látom egyszer kalóz, egyszer meg indiánjelmezben parádézni, ha maga az atyaúristen az.

Honnan veszed, hogy alkotói szándék volt arra, hogy átformálja azt a karaktert? Ugyanaz a rendező mindkét esetben, hasonlóan megírt a két karakter is, nem biztos, hogy elvárás volt az, hogy máshogy játsszon itt, mint ott.

Számomra ez a film egy tipikusan egyszer szórakoztató darab volt, nem bántam meg, hogy kihagytam moziban. Látványos volt, meg pörgős, sőt, nekem a durvulásos jelenetek is bejöttek, igazi mocskos western hangulatot adtak az egésznek, az elvontabb, kínos-vicces jelenetek sem lógtak ki, de összességében nem adott számomra annyi pluszt a film, hogy bármilyen hordozón beszerezzem. Depp játéka meg egy idő után már kínosan sablonos és unalmas, valahogy nem képes kellő mértékben átformálni a Karib-ban kialakított karakterét, szóval ez is egy nagy mínusz pont. Persze ettől függetlenül jó színész, meg jól hozta Tonto őrült karakterét, mindvégig az az érzés volt bennem, hogy én ezt már láttam valahol.

Eddig eszembe sem jutott, de most, hogy így mondod:)...

Annál sokkal jobb. :)

"Zuhanás"?

Beszélgessünk inkább a midikloriánokról "odaát"!

Oké, értettem, rendben van. :)))

Ha letörlöd, több hely marad, ez nem az én igazságom, ez tény. :)
Te kezdeményezted ezt a beszélgetést, mindketten elmondtuk azt, amit gondolunk a filmről. Meggyőzni ezúttal sem tudtalak, hát akkor pusztuljon az adatfájl, lapozzunk, nekem ez az egész ennyi, ha többet láttál bele, akkor most tisztáztam.

Azért csak nem bírod ki, hogy egy félmondattal oda ne bökj mindig, ha valakinek más véleménye van egy filmről, mint neked. Az első mondatod tök elég lett volna.

Más igazság is létezik, nem csak a tiéd.

Ez a beszéd. Több hely marad a pendrive-on.

"Drogos látomásom még nem volt..."

Nekem sem volt, s nem is lesz. Csupán a filmekről beszélek, amik hasonló képekkel operálnak, de ugyanide tartoznak a filmes hipnotikus látomások is.

Csűrhetjük, csavarhatjuk, a Magányos lovas sem az én filmem - és egész jól megbékéltem ezzel.

Szerintem meg nem az eddigi hozzáállásodról beszéltem, hanem a fórum egészét tekintve tartottam mindezt üdítőnek. Az én szemem kiszúrja az ilyen egy percnél is kevesebbeket. :)

Továbbra is csak azt tudom mondani: ne essünk túlzásokba.

Szerintem pont ilyen voltam eddig is:). Egy percet nem szántam rá, egyszerűen eszembe jutott, és kész.

Neked a vígjátékokkal alapból bajod van, tehát nem sok értelme van kínoznod magad.
Megjegyzem, vannak azok a filmek, amiket úgy kell tudni élvezni, hogy közben ne a logikát próbáljuk pörgetni az agyukban, amelyek csak szimplán szórakoztatnak és nem akarnak üzenetet átadni, világot megváltani, nem egy bonyolultan elénk vetített valamit kell visszakódfejteni, csak úgy vannak és kész. A maga műfajában A magányos lovas is ilyen.
Drogos látomásom még nem volt, pedig istenbizony elszívtam több olyan cuccot is, amitől kellett volna, hogy legyen, de úgy látszik, hogy én meg arra vagyok immunis. Van ilyen. :)

Nekem már ez is fejlődés, hogy képes voltál annyit foglalkozni valamivel, ami elsőre nem tetszett, hogy találj rá magyarázatot. A legtöbben nem jutnak el idáig.
Nem akarom, hogy házasságtörés legyen a vége nálatok! :)

Nekem fájt. Értelmetlen, felesleges humor, pont olyan, mint egy drogos látomás. És azokat sem szeretem. Abszolút nem segítette a film jobb befogadását, pláne úgy, hogy nélkülük is gondom volt vele.

Nem tudom, érdemes-e megerőszakolnom magam egy újranézéssel, mindenestre pendrive-on itt van, pénzbe nem került. Lehet, sort kerítek rá - bár nem vagyok olyan, hogy csak azért nézzek valamit újra, hogy utána köpködhessem.

Így már érthetőbb a dolog, erre nem gondoltam. Meg fogom nézni mégegyszer a filmet, pontosabban, figyelmesebben. A western hangulat kiváló, és nekem Hans Zimmer zenéje is.

"Mentségemre" legyen mondva, hogy ez a "Tonto emlékei"-dolog nem a film nézésekor merült fel bennem, hanem jóval utána:).

Viszont azt hiszem, a repülő lovat és ezt a fajta burleszket (t.i. ami a filmben van) továbbra is inkább kínosnak, legfeljebb röhejesnek tartom, mint viccesnek. Jó helyen vagyok én a filmnézők száz-mínusz-kilencvenvalahány százalékában:).

Azért ne essünk túlzásokba:)!

Keblemre! :)

Írtam választ, de kitöröltem, mivel nem akarom, hogy ez a topik ne erről a filmről szóljon.

A fán legelő ló később volt, mint a nyulak, abban egyezik a két jelenet, hogy mindkettő egy meghasadt elméjű indián elbeszélése által bontakozik ki a vásznon, ahogyan azt ő meséli a kiállításon a kiskölyöknek. A magányos lovas egyediségét pont az adja, hogy a meseszerűség és a valószerűség (értsd: más filmekben többször látott fordulatok) sajátos keveredésével a megszokottnál szélesebb mezsgyét fed le  a története.
A fán legelő ló pedig egy olyan humorbetét, mint mondjuk a Végzet Templomában a karját lendítő kapucinus majom. Ha nem lenne, akkor sem volna kevesebb a film, de ott és akkor váratlan, meghökkentő, mint egy kandikamerás szituáció, így ezért 100 emberből kilencvenvalahány viccesnek tartja.

A filmnek szerintem két rétege van:
- egy "klasszikus" western az egyre terjeszkedő vasparipával, indiánokkal, cowboyokkal, ön- és kijelölt igazságosztókkal;
- meg van egy szimbólikus-meseszerű a "kibillent egyensúlyú" világról, repülő lovakkal, kannibál vérnyulakkal, stb..

Mivel az egész történetet Tonto meséli a kisfiúnak, így az sem kizárt, hogy az utóbbi egyszerűen Tonto "kissé" zakkant agyának szüleménye, amivel kipótolta a valós eseményeket, vagy ahogy egyszerűen azok az elméjében lecsapódtak, és emlékszik rájuk.