El kell dönteni, hogy mi a fontosabb: a méret, vagy a képminőség. Mindenkinek más az ingerküszöbe és a fontossági sorrendje. Van, aki szívesen néz >200 cm széles (vagy átmérőjű) vetített képet lényegesen rosszabb képminőség mellett, mint amit egy komolyabb tévén (elsősorban utolsó generációs panasonic plazmára gondolok) kapna, természetesen kisebb méretben.
Az otthoni vetítés nem egyszerű. Többször nekiszaladtam, próba is volt. Ha igényes vásznat szeretnél, az például többe kerül, mint az a max. amit vetítőre szánnál. De hiába egy minőségi vetítő (min. 800 eFt) és egy hozzá valóban igényes vászon, kábelek, tartó, stb., szóval másfél millába simán benne van – és akkor talán a fekete szín tényleg fekete lenne, nem szürke -, ha ezt nem egy dedikált moziszobában helyezed el. Azaz sötét falak (olalt, hátul, plafon), hogy a fényvisszaverődés se játsszon. Én ezeket a drágább cuccokat teszteltem otthon a nappaliban, gyalázatos volt. Nyilván nem festettem sötétre a nappalit, így az eleve szóródó és aztán visszaverődő fény teljesen kivilágosította az amúgy teljesen besötétített helységet, emiatt romlott a képminőség. Ez hatással volt a 3D-re is, mert ott még fontosabb (lenne), hogy tényleg sötét legyen.
A DVD-t meg szerintem végképp el lehet felejteni kivetítve, nagy képen. Az még egy nagyobb átmérőjű tévén is kifogásolható, de még nézhető.
Az én véleményem: ha már BD-t veszek, akkor a kiváló képminőséget szeretném kompromisszummentesen nézni, a kisebb átmérő pedig belefér (bár pl. a 60”, azaz 165 cm azért annyira talán nem kevés). Közelebb lehet ülni, hogy megfelelőbb legyen a nézési távolság, de a fekete az fekete, az árnyalatok a helyükön vannak, a 3D élvezhető, a DVD nézhető még a komfortosabb életterű (azaz világos) nappaliban is.
Ha valaki viszont nem a képminőségre megy rá (bár akkor nem használja ki a BD adta lehetőségeket), akkor egy nagy méretű képet nézhet vetítve. Hogy milyen minőségben, az – ahogy az előzőekben is írtam – elég sok körülménytől függ.
