Depeche Mode - Papp László Budapest Sportaréna
2006.03.21 20:00
18:30-kor kinyitják a Papp Laci előtt a akput, hatalmas rohanás, ugyanis van 1 kordon ami kb 30-40 méterre van a színpadtól. Ezen koron elé csak a gyorsak mehetne be, mert 1000 ember után lezárják a kordon bejáratát és utánna csak a karszalogosk mehetnek be. Na sikerült bejutnom a korodon mögé. Kb 45 percet kellett várni, mire az előzenekar a Bravery kijött. Tapssal várta őket mindenki. Ez egy rockosabb együttes, nem is tudom, hogy kerültek ők a DM elé, de nekem bejöttek. 30 percet játszottak majd levonultak. 20-25 perc múlva ismét sötétségben úszik az aréna felcsendül az Intro. tapsvihar, örjöngés, sikítás, izgalom veszi kezetét majd bejön Mart, Dave, Andy és a banda többi tagja és belecsapnak a:
PAIN THAT I M USED TO-ba. Hát nem modnom, hogy a legjobb kezdés, de mivel szeretem ezt a számot ezért elnézzük, hogy egy kicsit halk volt. Na ez a szám lefut aztán következik a JOHN THE REVELATOR. Na végre bömböl a basszus, ave hangja is hangos lett, én is leizzadtam. A szám végén Dave leveszi a zakóját hatalmas óváció közepette és belecsapnak a QUESTIN OF TIME-ba. Hát mikor megláttam Martin Gibson gitárját majdnem odapetéztem. Gyönyörű. A közönség ugrál énekel Davvel, amjd Dave nélkül is Andy kegyetlenül üti a billentyűket, a Dob pedig irtózatosan jólszól. Itt már erősen szomjaztam. Majd következik egy lassab blokk a POLICY OF TRUTH és a PRECIOUSSAL. Aztán jön a WALKING IN MY SHOES. Hát istenem, imádom na:) Mart nagyon jól tépi a húrt, a közöség énekel, az ülőhelyeken is mindenki áll. Szem ennél nem kívánhat többet. Következzék a SUFFER WELL. Martin felveszi a basszus gitárt, andy löki a basszust, mi tapsolunk és ütmere pattogunk. Dave ránkbízza a refrén éneklését. Martin még mindig Depeches fejjel áll és csak gitározik. Na a következő szám a DAMAGED PEOPLE, ez Matin száma. felveszi a csillag alakú gitárját, kisétál középre a mikrofonja elé és kezdődik a szám. Hát szerény véleményem szerint jobb, mint az album verzió. A végén jön egy : "thank you" és végre egy hatalmas mosoly. Innentől nincs megállás, látjuk hogy Mart is élvezi a dolgot. Következő szám is egy Martin dal, mégpedig a HOME. Hú istenem, de szeretem az Ultra lemezt. De ez a szám élőben mégjobb.

Itt most egy Playing the Angel blokk jön megint. I WANT IT ALL ÉS SHINNER IN ME. Előbb eg lasabb hangvételű dal. Nagyon jó volt, de a SHINNER IN ME volt a jobb egyértelműen. Nagyon kafán szólt, Dave nagyon jól énekelt, ahogy mi is :)
Ez a szám megelőlegezte az I FEEL YOU zúzósságát, ez ugyanis nagyon zúzott. A dob nagyon kemény volt, Dave ordít, mi is, Mart keményen zúzza a fémhúrt. Nagy pillanat volt.
De az igazán nagy bomba csak a következő szánál robbant ami nem volt más, mint a BEHIND THE WHEEL. ÚRAMATYÁM!!!! Imádjuk ezt a dalt. Állítom, hogy a Music for The Masses legjobb dala. Dave lejött a kifutóra, kinézett magának egy csini lányt és énekelte neki, hogy " Sweet little girl, i prefer, you behind the wheel..." Mindenki nézett, Dave le se vette a szemét a lánykáról, majd a megfogta a hölgy kezét és visszament Mart mellé. Ez a szám hatalmasat szólt. Nem vitás, hogy ez volt a koncert csúcspontja.
Na itt következett Angelus kedvenc dala a WOLRD IN MY EYES. Szerintem szuper volt mésok nem így vélik.Imádom a szövegét, még jó hogy itt is volt közönség énekeltetés. Dave bemutatta Andy-t , egy nagy pacsi majd Dave tovább táncol. Majd sötétség, és megszólal a Personal Jesus. ATYÁM! Újabb nagy pillanata ez a koncinak. Kezeket a magasba, sok fény jön és mindenki ordítsa, hogy "Reach out and touch faith". HÚÚ! Megmozdult az Aréna! Következő szám pedig nem más, mint az ENJOY THE SILENCE!!! Kell erről valamit írni? Alap. Mindenki énekel, az egész Aréna áll, Dave mosolyog, Mart gityózik, Andy pötyög a billentyűkön. Alap na.
Itt egy hatalmas meglepi jött, akusztikuson meghangszerelve: SHAKE THE DISAESE Martin előadásában. Ez is nagyon ott volt a szeren. Martin végig mosolygott, jó érzés volt látni, hogy virul a feje:) Szám vége Martin : "thank you"
és jön Andy a basszussal. tuc-tuc-tuc majd Dave: This is for you és igen JUST CAN T GET ENOUGH. Jajj, de régi szám és mégis milyen jól megcsinálták az idei tour-ra.
Itt következik egy újabb ős Mode dal az EVERYTHING COUNTS. Ezt is kicsit megbolondították és egy nagyon jó verzió kerekedett a dalból. Itt már érzem, hogy holnap nagyon fog fájni a torkom de sebaj, nem mindennap van DM konci.
Így hát : Grab all they can, Everything counts in large amounts" teli torokból. Ajjaj már csak két dal van. Hát jöjjön egy igazi befordulós dal : NEVER LET ME DOWN AGAIN. Martin gitár játéka csoás az elején. Dübörög a basszus, kezek himbálódznak a magasban ismét megmozdult az Aréna. Imádom ezt a pillanatot. Oh, igen-igen:
Dave érkezik:
Kezek a magasban és mehet a himbi-limbi:
Itt megkellett fordulnom, hogy lássam mind a 13.000 ember kezét a magasban. Szívszaggató pillanat volt.
Hát következzék az utolsó szám, ami egy duett az Exciter lemezről, mégpedig a GOODNIGHT LOVERS. Dave és Mart sziszegéssel csendre szólít fel minket és felcsneül a dallam. Tökéletes finálé. Imádtam minden pillanatát. Végén puszi Mart fejére és : Thank you very much. We see you next time. Hatalmas ováció.
Közös meghajlás majd kivonulás. Sikítások, örömkönnyek, szomjas emberek indulnakj el kifele az estébe. Nagyon örülök, hogy részesse lehettem ezen show-nak. Ez volt életem legjob koncertje, mind teknikailag, mind élményileg.
Köszi nektek és ezt a 13.000 (teltház) megjelent ember nevében is mondom.
Üdv,
Gerike
(a helysírási hibákért sorry, rossz a billentyűm)
intro
pain that i m used to
john the revelator
queston of time
policy of truth
precious
walking in my shoes
suffer well
DAMAGED PEOPLE
home
i want it all
the shinner in me
i feel you
behind the wheel
world in my eyes
personal jesus
enjoy the silence(with the first encore)
SHAKE THE DISAESE
just can t get enough
everything counts(with the second encore)
never let me down again
goodnight lovers