.
A helyi mozi túlságosan beszűkült kínálata miatt magamhoz képest kevesebb filmet láttam moziban 2016-ban, itthon pedig az egyre inkább elburjánzó sorozatmániám miatt szenvedett csorbát a filmnézés. Így élmény szintjén összességében a 2016-os év nekem még kevesebbet adott, mint az előzőek, a listában levő filmek többségének értékelését inkább csak a film megnézése utáni pillanatnyi hangulat befolyásolta, és sokkal kevésbé az, hogy mennyire maradtak velem a filmekben bemutatott szereplők, történetek, hogy mennyire érintettek meg... na jó, de nem is lehet minden év 2008. meg 2010. :) . És tudom, hogy ezt minden évben elmondom, de ez éppen olyan hagyomány, mint ez a szavazás, vagy mint a locsolóvers húsvétkor :) .
TOP 10
1. Spotlight - Egy nyomozás részletei - /Spotlight/ (2015)
Noha a témájával, vagyis a katolikus egyház védelmében ténykedő bostoni pedofilok utáni nyomozással, és annak teljesen hiteles bemutatásával is sikerült volna kivívni az elismerésemet, a konkrét eset kapcsán viszont a film olyan általános vonásokra világított rá, ami még jobban kiemelte ezt a mozit a mezőnyből. Nem egyszerűen gyerekmolesztáló papok állnak itt szemben az ő évtizedes, évszázados szennyesükben kotorászó újságírókkal, hanem az ember igazságérzete és a vallomások kapcsán egyre fokozódó düh néz farkasszemet egy tömegmanipulációból, az emberek elszigeteltségéből és tájékozatlanságából, az abban megtestesülő hatalomból, az ebből eredő képmutatásból, valamint a botrányok, a "kényelmetlenségek" elkerülésére rutinszerűen használt technikákból gyúrt, megkövesedett gólemmel, amely küzdelemhez képest Dávid csak piknikezett egyet Góliáttal. Valami ilyesmit tudok én igazán elképzelni oknyomozó újságírás, meg egyébként filmgyártás címszó alatt is, és ilyenből van sajnos túl kevés.
2. Deadpool - /Deadpool/ (2016)
Ha csak simán a sztoriját kéne véleményeznem, akkor az egyik leggyengébb lenne a Marvel filmjei között, hiszen az egész nem más, mint egy visszaemlékezéses eredettörténet, egy őrült, dilis szerelem romantikájával és titkos emberkísérletekkel körítve, ami hirtelen egy lányszöktetésbe torkollik, és vége. Amilyen kitartással és szívvel viszont Ryan Reynolds megidézte a Marvel-világ legordenárébb szuperhősét, főleg úgy, hogy még az alapanyagot sem ismertem, az minden hangulati elemében teljesen elsodort. Kefélő avokádók, T-Rexes pantomim, kedélyes beszélgetések a terroristákkal, rengeteg kiszólás és önégetés, literszámra fröcskölő vér, obszcén poénok tucatjai, meg seggezés és f*szozás minden mennyiségben, megkoronázva egy kokain és IKEA-függő vak vénasszonnyal, azaz Deadpool lakótársával... Na, ez még lehetett volna nagyon elcseszett, de a stáb érezhető lelkesedése és a borotvaélen táncoló ízléstelenség kiba* szórakoztatóvá tették a Deadpoolt.
3. Démonok között 2. - /The Conjuring 2/ (2016)
Az első részről akkoriban azt mondtam, hogy egy gyengébb évben akár simán dobogós is lehetne, mert nagyon bejött, amilyen feszültséggel, izgalommal, kreativitással és játékossággal James Wan bemutatta a paranormális jelenségek terén jól dokumentáltnak számító Warren-aktákat. Ez a "jóslat" a második résszel be is teljesült, pedig annyira nem is tetszett, mint az első. Kicsit olyan volt, mintha Wan ezt szánná horrorfilmes hattyúdalának, így minden ötletet szeretett volna még belepasszírozni, ami a korábbi filmjeiből kimaradt, ezzel viszont túlságosan szétdarabolta az újabb szellemjárás történetét, és még el is nyújtotta, bőven túl a két órán, ami egy horrornak még szerintem is sok. A kellékei, a karakterei és az ötletei a riogatásra ezzel együtt is még mindig remekül működtek, ráadásul a 70-es évek megidézésével, és hogy a média szerepével is foglalkozik egy szkeptikus TV-show nyomozásán keresztül, egészen kellemes szálakat is beleszőtt még a klasszikus démonos-megszállós sztoriba.
4. Sully - Csoda a Hudson folyón - /Sully/ (2016)
Könnyen vezethetett volna katasztrófához, amikor Sully kapitány 2009-ben egy váratlan manőverrel a Hudson-folyón hajtott végre kényszerleszállást az alig pár perce levegőben levő Airbusszal, mert ezt találta a legjobb megoldásnak. Legalább ilyen könnyen lehetett volna bukta, amikor Clint Eastwood ennek a kényszerleszállásnak a 208 másodpercéről csinált bő másfél órás filmet, de ahogy Sullynak, úgy neki is megvolt a rutinja és az éleslátása hozzá. Azzal, hogy vagy öt nézőpontból is bemutatja a film a leszállást (az utasok, a pilóták, a mentésben résztvevők, az irányítótoronyban levők, stb.), más-más oldalról is átélve a drámát, és ahogy mindehhez hozzáadták a leszállást követő per tárgyalótermi krimijét, amivel Sully-n akarták elverni a tönkrement repülő értékét, valamint a hirtelen reflektorfénybe került hős pilóta zavarát, azzal mindent kihoztak ebből a történetből, amit csak lehetett.
5. A szoba - /Room/ (2015)
Amikor az ember elrabolt, fogságban tartott gyerekekről hall történeteket, sokszor összeszorul a szíve, ez a film pedig azzal, hogy egy olyan gyerek szemén, gondolatain és világképén keresztül mutatja be a fogságot, akinek ez a "természetes" környezete, mert egy ilyen emberrablás miatt nem is ismeri a falakon kívüli világot, hatványozta ezt az érzést. Ahol a világ nagy, mert elér akár a falig is, ahol az ég kékje csak egy tetőablakon át látszik, és a másik ablakot a tévé képernyője jelenti, de az abban látottak nem is léteznek, ott hihetetlen nézni, ahogy ez a kis ember, Jack megtölti élettel, történetekkel, emlékekkel ezt az alig pár négyzetméteres odút. A film második fele inkább Jack anyjára koncentrál, arra, aki bő egy évtizede az elrablás elszenvedője volt, és jobban nyit a külvilág felé is, például a média és a rendőrség bevonásával, az már annyira nem erős, de még így is egy különleges történet a Szoba.
6. A fegyvertelen katona - /Hacksaw Ridge/ (2016)
"A hőst és a tömeggyilkost csak a nézőpont választja el", szoktam mondani, és Desmond Doss személyében érdekes volt egy olyan embert látni, aki úgy tudott hős lenni, hogy ehhez nem kellett tömeggyilkossá válnia, úgy szolgálva a II. világháborúban felcserként, hogy megtagadta a fegyveres szolgálatot. A film első fele a Doss jellemét alakító eseményekről is jó, még ha a romantikus szál és a kényszeres-klisés kiképzőtáboros kalamajka langyosra is sikeredett, hogy aztán a csendes-óceáni hadszíntérre érkezve Mel Gibson gyakorlatilag belerobbantsa a néző arcába egy háború minden sebét, halálát és kínlódását a ritka tömény háborús képekkel, és ami után, bárhogy is ítélte meg előtte az ember Doss összetett személyiségét, csak a bátorság és a kitartás megsüvegelése maradt.
7. Amerika kapitány - Polgárháború - /Captain America: Civil War/ (2016)
Az aktuális Amerika kapitány mindig a listámon volt, nem is csak mert a négy fő Marvel-karakterből ő lett a kedvencem, hanem mert ezeknél a történeteknél próbáltak leginkább elrugaszkodni a szupergonoszos/mutánsos/űrlényes kliséktől. Ezúttal nem is külső tényezők, hanem a Bosszúállók eddigi tetteinek következményi okozzák a konfliktust; az eddig névtelen áldozatok, akik a még több áldozat elkerülése és a küzdelmek során haltak meg. Így kerül szembe egymással az egykor önimádó, de egyre inkább lelki roncs Stark, aki egy ENSZ-bizottságban látná a felelősségük megosztásának zálogát, és Rogers, aki nem tűrné, hogy akár egy ENSZ-bizottság is jogi pórázt dobjon a nyakukba, még ha az önállóságukkal a hibákért is egymaguk kénytelenek elszámolni... és akad olyan, aki szélesíteni próbálja ezt az ellentétet, a Tél Katonáját használva ékként. Külön kiemelném, hogy a Russo testvérek nálam megint leiskolázták a többieket, ami az akciók komplexitását és dinamikáját illeti, amivel elérték, hogy még az a tök felesleges fél órás hirig sem fulladt teljes unalomba, aminek semmi más célja nem volt, mint az új Pókember bemutatkozása az MCU-ban, és hogy az összes eddig filmben látott Bosszúállók-karakter gyepálja egymást egy kihalt reptéren.
8. Kubo és a varázshúrok - /Kubo and the Two Strings/ (2016)
Hasonlóan bérelt helye volt az eddigiek alapján a Kung Fu Panda 3.-nak, csak hát Kubo a húrjaival engem is elvarázsolt. Nem is a történet felszíne miatt, ami egy egyszerűbb népmesét idéz az útra kelő szegény kis árváról, akinek három varázstárgyat kell megtalálnia, hogy legyőzze a gonosz királyt, hanem mert emögött annyiféle érzelem és gondolat van. Csak szemelvényszerűen tudom mondani az idős rokonok ápolásának felelősségét, a gyász feldolgozását, a szülői intelmek betartásának fontosságát, de éppúgy a szülő szeretet sokféle, olykor tehernek, túlzott korlátnak érzett megnyilvánulását, általánosságban pedig azt, hogy még egy minden ellen lázadó tinédzser is hogyan találja meg a hagyományok, a tanítások, az emlékek, a kötelékek helyét a saját világában, miközben felnőtté válik. Ezen már csak hab volt az animáció kiváló, CGI-vel és bábokkal kevert technikája, amiben olyan csúcspontok voltak, mint a falusiaknak előadott történet a papírfigurákkal.
9. Egy tökéletes nap - /A Perfect Day/ (2015)
Ahhoz képest, hogy a boszniai háború itt volt a szomszédban, úgy csodálkozunk rá, hogy arról is csinálnak filmet (ezúttal éppen egy road-movie-t), mintha valami afrikai zsákfaluról lenne szó. Más, ilyen jellegű filmekkel ellentétben viszont, a körülményekből adódóan nem is igazán a karakterek jellemváltozásáról szól, hanem általánosságban egy kis áttekintést kíván adni mindazon szereplőkről, akik egy ilyen véressé váló etnikai konfliktusban részt vesznek. A konkrét történet szerint egy kis csapatnyi segélyszervezeti munkás próbál meg az elszakadt kötelük helyett egy újat szerezni, hogy az egyetlen hozzáférhető (értsd: nem körbeaknázott) hegyi kútba dobott hullát kiemeljék, mielőtt az -oszlásnak indulva- ihatatlanná tenné a vizet... de az a 10m kötél lehetne akár a Szent Grál is, ahogy mindenki más hozzááll a dologhoz.
10. Pénzes cápa - /Money Monster/ (2016)
Ha az Eye in the Sky nem ment volna át fizetett és fizetős hirdetésbe arról, hogy micsoda lelkifurkát és dilemmázást okoznak a döntéshozókban a járulékos civil áldozatok egy terrorista agyonrakétázásakor (hogynepersze!), akkor az lenne itt, mert kamara-thrillerként és drámaként az összetettebb, feszültebb volt, mint ez a film. A tőzsdei buktából élő adásos túszdrámát és krimit varázsoló Money Monster viszont még úgy is szórakoztató, izgalmas és tanulságos volt, hogy George Clooney reppelni próbál benne, pedig nem tud. Ebben legalább nem várták el, hogy az emberek a saját hülyeségükön nevessenek (ld. A Wall Street farkasa), vagy nézték teljesen debilnek őket (ld. A nagy dobás, bár az ötlakásos rúdtáncos és társai tényleg azok), amikor a gazdasági válság és a befektetési csalás szóba kerül, csak egy feszült, fordulatos történetbe ágyazták a tőzsde alapvetését, és hogy miben különbözik a szerencsejátéktól.
Maga a lista:
1. Spotlight - Egy nyomozás részletei - /Spotlight/ (2015)
2. Deadpool - /Deadpool/ (2016)
3. Démonok között 2. - /The Conjuring 2/ (2016)
4. Sully - Csoda a Hudson folyón - /Sully/ (2016)
5. A szoba - /Room/ (2015)
6. A fegyvertelen katona - /Hacksaw Ridge/ (2016)
7. Amerika kapitány - Polgárháború - /Captain America: Civil War/ (2016)
8. Kubo és a varázshúrok - /Kubo and the Two Strings/ (2016)
9. Egy tökéletes nap - /A Perfect Day/ (2015)
10. Pénzes cápa - /Money Monster/ (2016)
****************************************************************************
OTHER TOP 5
1. Black Mirror S3 (azon belül is a "Shut up and Dance") (2016)
Bár jó pár sorozatot nézek, de ezen a listán nem nagyon szoktam szerepeltetni őket, hiszen egy-egy évadról nincs nagyon értelme filmként írni, kiragadva az egész sorozat menetéből. A Charlie Brooker nevével fémjelzett Black Mirror viszont van annyira zseniális, hogy ajánlani akarjam, és az epizódjai önálló filmként is megállják a helyüket, lévén egy novelláskötet-szerű sorozatról van szó, amiben csak a téma a közös, mégpedig a technológiai fejlődés, és annak veszélyei, lehetőségei, vadhajtásai, és egyáltalán a kábítószerként használt informatika mellékhatásai. Ebbe pedig sok minden belefér, a "digitális" kóma és fájdalomcsillapítás, egy tini kiszolgáltatottsága a zsarolóvírusoknak, vagy a méheket helyettesítő drónok térnyerése; mind érdekes és elgondolkodtató téma, így csak ajánlani tudom.
2. 71 (2014)
Hosszú halogatás után, a sokadik ajánlásra néztem csak meg ezt a filmet, mert a témája -Észak-Írország politikai helyzete a hetvenes évek elején- annyira nem fogott meg. Mekkora baklövés is volt ez, hiszen a Belfastban egymásnak feszülő négy frakció ("fiatal" IRA, "öreg" IRA, protestáns írek, brit katonaság) egy ritka összetett politikai és polgárháborús játszmát eredményezett, a véres ellenségeskedésnek pedig pont a gócpontjába keveredik egy, a helyi viszonyokról vajmi keveset tudó, az első nagyobb bevetésén a szakaszától a káoszban elszakadt brit katona. Az ő bujkálásának, menekülésének egy éjszakáját követi a film ebben a városi és hatalmi dzsungelben, remek fordulatokkal, kiváló színészekkel és korrajzzal... még ha ezt néha csak egy-egy lángoló autóroncs világítja meg, így alig látni valamit.
3. El Desconocido (2015)
Úgy két éve nagyon bejött a Locke c. film, ami ugyan végig egy autóban játszódott, a telefonhívásokon keresztül viszont egy összetett dráma bontakozott ki egy döntésről és annak következményeiről. Ez a film annak egyfajta gazdasági válságra hangolt változata, amiben egy munkába igyekvő bankárt kezd fenyegetni azzal egy csődbe jutott ügyfele, hogy bombát szerelt az autójába, és felrobbantja, ha nem kapja vissza órákon belül a pénzt, amit a tanácsok hatására elvesztett a tőzsdén. A szűk térbe zárt drámák amúgy is a gyengéim, ezt meg a halálos fenyegetés, a tehetetlenség és a türelmetlenség hatására növekvő feszültség egy kiváló thrillerré is tették, ahol a főszereplő szintén a mobiltelefonjára van utalva, és amiben a rendőrség is külön tényező, hiszen egyáltalán nem nyugtatja meg őket, hogy valaki egy bombával száguldozik a városban.
4. A kezelés - De Behandeling (2014)
Miközben a fél világ csápolt a True Detective-nek, én igazából McConaughey remek alakításán és a történetvezetés bizonyos elemein kívül olyan nagyon lenyűgöző dolgot nem láttam benne. Jobban tetszettek inkább a TD nemzetközi testvérfilmjei, a sorozatgyilkos utáni nyomozást a spanyol politikai viszonyokkal kiegészítő La Isla Minima, és a jelen belga thriller. Ebben egy magányos nyomozó ébred rá arra, hogy egy kéjgyilkos éveken és áldozatokon át húzódó ügye, amin dolgozik, összefüggésben áll azzal a pedofil hálózattal, aminek az egyik tagja még gyerekkorában elrabolta az öccsét. Így a film egy jó krimi, amit drámai szálak sokasága hurkol körbe, és vezet egy olyan döntéshez, ami az egyik legtragikusabb volt az évben.
5. Szürke senkik
Ahogy tavaly a Félvilágról írtam ezen a helyen, úgy került most ide a Szürke senkik, és jó esetben ugyanazt a pályát is fogja bejárni, tévéfilmként is ismertséget szerezve magának. Az I. világháborúban egy olaszországi felderítésre kijelölt pár fős magyar osztag története ugyan jelentős részben tartalmazza a katonák tábortűz melletti beszélgetését a pár akciódúsabb jelenet mellett, de amilyen költségvetéssel és kellékekkel (például egy madárszaros lovaskocsival) amilyen drámai hatást és hangulatot sikerült elérni, az mindenképpen dicséretet érdemel.
****************************************************************************
BOTTOM 5
-5. Inferno - /Inferno/ (2016)
Vannak olyan filmek, amik nem általánosságban rosszak, csak éppen van egy-két szempontjuk, elemük, amitől az emberben előjön a hányinger, vagy tikkelni kezd, ha csak rá gondol, és ez az egész filmélményt szétcseszi. Több ilyen is akadt idén, de egyik sem szállt alá olyan mélyen a felháborító ostobaság pokoli mélységébe, mint stílszerűen az Inferno, pedig már az abszurd alaphelyzettel, az unalmas nyomozással és a céltalan utazgatással is elég mélyre ásta magát. A füleinél elkötött, önlebomló nejlonszatyorba "rejtett" halálos vírus, és az, hogy a film Langdon professzor által megfejtendő nyomai csak azért léteznek, hogy a terroristák meg tudják védeni A szatyrot, miközben a nyomok nélkül esélye sem lenne senkinek megtalálni A szatyrot... ez alatt nekem 2016-ban egyszerűen nem volt semmi.
-4. A játszma - /The Call Up/ (2016)
Olyan minimál-költségvetésű filmekbe beletörölni a fikát, amik ha nem jönnek ki DVD-n, akkor legfeljebb valamelyik "C" kategóriás kábeladó töltelék műsorsávjában futhattam volna bele, nem nagy kihívás. Általában békén is szoktam ezeket hagyni, de ezt a videojáték-fetisiszta bénaságot a teljesen idióta módon összetrombitált, übersablonos szereplőivel, meg a sztorinak nehezen nevezhető kreténséggel, hogy az életképtelenül naív hülyéknek valami virtuális fegyvert használva kell keresztüllőniük magukat a nem-is-olyan virtuális ellenfeleken egy toronyházban, ahol minden emelet egy szintnek számít... hát ezt nem tudom említés nélkül hagyni.
-3. Szemfényvesztők 2. - /Now You See Me 2/ (2016)
Az Infernoval egy kategória léket kapott film volt az utóbbi évek legjobb bűvésztrükkjének folytatása, ami annak ellenére is lehetett volna középszerűen semleges, hogy állandóan előzetesen szájbarágott mutatványokkal akart lenyűgözni, miközben inkább volt Mission Impossible jellegű kémfilm, mint színpadi előadás, és így nyomába sem érhetett volna az előzménynek. Viszont a "véletlenül" pont kártyalap méretű és mintázatú szupertitkos chippel, és azzal, hogy ezt a lapot utána halál unalmasan dobálják vagy öt percig a szereplők, továbbá az egyéb irritáló kellékekkel és szereplőkkel együtt sikerült a filmet tökéletesen eltüntetni az érdeklődési körömből.
-2. Kút (2016)
Az elmúlt években nagy örömmel fogadtam a magyar filmipar magára találását, igazán remek darabok is felbukkantak köztük (ld. fent), de sorsszerű volt, hogy előbb-utóbb jönnie kell annak, ami minden ígérete ellenére is csalódás lesz. Végül a Nyomozóval elismertséget szerzett Gigor Attila filmjével "estem kútba", mert az előzetes híresztelések és a szereplőgárda ugyan sok jóval kecsegtetett, de az erőltetett, ugyanakkor inkább kínos poénkodás, az egyre képtelenebb helyzetekből csak nevetséges módon kiutat találó forgatókönyv, a túlságosan tarantinósra vett hangulat, a töltelékként használt hármasszex-light, és a minden karizmát nélkülöző főszereplő olyan mély gödröt ásott, amiből Udvaros Dorottya meg pár tényleg jó karakter és látványelem segítségével sem tudott a film kimászni nálam.
-1. Suicide Squad - Öngyilkos osztag - /Suicide Squad/ (2016)
Sokáig gondolkodtam, hogy az év két legszutykabb képregényfilmje közül melyiket állítsam a szőnyeg szélére, merthogy erre a helyre "pályázott" a "Batman Superman ellen - Az igazság hajnala" is. De azt legalább közepesre mentette Ben Affleck bűntől megkeseredett Batmanje (pedig ott volt ám a pincebogárrá torzított komornyik, és a Vigyorexet túladagoló Lex Luthor is), míg a világmentésre kijelölt pszichopata bűnözőknél ilyen mentő körülmény nem akadt, még Harley Quinn segge sem nagyon. Ahogy ezek az állítólagos őrültek gyilkolás helyett lelkiznek és romantikáznak, miközben az antiszuperhős-titkosszolgálat megidézte voodoo-szellemcsajt akarják visszatuszkolni az urnájába, olyan nevetségesen hülye dolgok kíséretében, mint az anorexiás Killer Croc vagy az az esztergaforgács múmia, úgy éreztem, itt csak a DC stúdió követ el szakmai öngyilkosságot.
Továbbá osztanék egy "Annyit sem ér, hogy lehúzzam!"-különdíjat, ugyanis az Egyiptom istenei annyira undorítóan és riasztóan szar volt minden képkockán és hangfoszlányon, amit szerencsétlenségemre elém sodort a sors, hogy arra sem tudtam rávenni magam -már a gondolatra is átérezve a legelcseszettebb időpocsékolás fájdalmát-, hogy úgy küldjem el az aranyozott robotszörny-förmedvényeket az óegyiptomi picsába, hogy előtte legalább megnézem.
.
