Helen Fielding szenzációs regényének kacagtató humora mit sem kopott az elmúlt negyed évszázad alatt - ahogy szeretetteljes életvidámsága sem veszített fényéből. Az 1996-ban megjelent Bridget Jones naplója (ahogy a belőle készült nagy sikerű mozifilm is) mára a popkultúra szerves része lett, a szinglilét lehetőségeiről szóló legkülönfélébb eszmecserék kiindulási pontja. A több mint háromtucatnyi nyelvre lefordított, világszerte tízmilliós példányszámban elkelt naplóregényt a The Guardian a 20. század tíz legmeghatározóbb olvasmányai közé sorolta, s helyet kapott a BBC leginspiratívabb angol nyelvű regények százas listáján is - szerzőjét pedig a brit kultúra egyik legnagyobb hatású személyiségeként aposztrofálták.
Az Év Könyve díjjal kitüntetett írónő a Büszkeség és balítélet 20. század végi szatirikus változatát alkotta meg a Londonban élő, karrierjének építésén és magánéletének rendbetételén fáradozó, a szüleivel és túlsúlyával reménytelen küzdelmet folytató, a romantikus kapcsolataiban pedig csetlő-botló, harmincas, egyedülálló nő naplójával - első szám első személyben beszámolva egy újévi fogadalom emberpróbáló teljesítésének minden mozzanatáról. Rendkívül tanulságos és szórakoztató módon.
