A nagy világégés után az emberek sorban bújnak elő rejtekhelyeikről. A Duna-parton egy felborult villamoskocsi fekszik, valamikor a városban róhatta az utcákat, de most ez jelképezi azt a pusztítást, melyet a háború végzett nemcsak az országban, de a fejekben és a lelkekben is. Az emberek összefognak és óriási erőfeszítések árán visszaemelik a sínre, amely talán elvezet a remízbe, vagyis a városba, ahol mindenki új életet kezdhet. A hihetetlenül hosszú, kegyetlenül nehéz utazás során megismerhetünk emberi sorsokat, konfliktusokat, szerelmeket és a nagy utazás végén kiderül, vajon érdemes volt-e a hosszú utat végigszenvedni mindazoknak, akik vállalták, hogy a villamost tolva újra felépíthetik a várost és saját életüket…
Az Oscar-díjas rendező, Szabó István drámai alkotása az emberi erő és kitartás metaforája.
