Az apját a háborúban elvesztő Salvatore rajong a filmekért. Ha csak
teheti, minden idejét a moziban tölti. A parányi Cinema Paradiso az otthona,
a filmek a szülei. A vetítőterem és a gépház serdülőkorának legfontosabb helyszínei,
ahol meghatározó élményekben van része. A folyton ott tüsténkedő fiú különös
barátságot köt az életvidám középkorú mozigépésszel, Alfredoval, aki
tanácsokkal látja el a szerelemről, és az élet nagy dolgairól.
Salvatore a Cinema Paradisoban dolgozik tanoncként addig a szomorú
napig, amikor a mozit tűzvész pusztítja el. Mikor az újranyitja kapuit, ő váltja
a gépészposzton a tűzben megvakult Alfredot, aki továbbra is segíti a
fogadott gyermekeként szeretett fiút. Mikor az idős barát meghal, a már híres
rendezővé érett Salvatore visszatér ifjúkora színhelyére, hogy emlékezzen
a régi mozira, a letűnt világra, és az emberekre, akiket évtizedek óta nem látott…
Mikor a Cinema Paradisot bemutatták a nyolcvanas évek végén Olaszországban,
sokban különbözött attól az 51 perccel megkurtított változattól, amit az amerikai
nézők láthattak. Az eredeti rendezői változatból végre megtudhatjuk, mi történt
Elenával, teljesebb képet kapunk két ember egész életen át tartó barátságáról,
és minden eddiginél hatásosabb teljességében láthatjuk "A vászon csókjai"
jelenetet.
Giuseppe Tornatore író-rendezőként eddigi leghíresebb alkotását, a
Cinema Paradisot 1990-ben a legjobb külföldi film Oscar-díjával jutalmazták.