Minden nagy civilizáció a maga idejében felemelkedik, virágzik, majd hanyatlani kezd, s végül elbukik. Vajon a Nyugat ma éppen a saját civilizációs krízisével néz szembe? Az Os Guinness könyvében tárgyalt sorsdöntő pillanat akkor következik be, amikor egy kultúra elveszíti
a kapcsolatát azzal az éltető erővel - a Nyugat esetében a kereszténységgel -, amely létrehozta. Ilyenkor három út nyílik meg előtte:
az eredeti szellemi dinamizmus megújulása, annak sikeres pótlása egy új, életképes mozgatóerővel, vagy a fokozatos gyengülés és pusztulás. Végső soron minden civilizáció sorsa attól függ, hogy ebben a kritikus pillanatban melyik irányt választja: képes-e továbbra is élő
kapcsolatban maradni azzal az eszmerendszerrel és ideállal, amely létrehozta - vagy elszakad a gyökereitől, és a hanyatlás útjára lép.
Ebben az értelemben a Nyugat olyan, mint a vágott virág: még őrzi a pompáját, de már elvesztette a talajt, amelyből élt. A hanyatlás azonban
nem elkerülhetetlen; választás kérdése. A látszólag áthidalhatatlan belső és külső kihívások ellenére Guinness emlékeztet rá, hogy a
Nyugat mindmáig páratlan képességgel rendelkezik a megújulásra. Ez a provokatív könyv lebilincselően és érzékenyen tárja fel azokat az
erőket, amelyek ma átalakítják és alapjaiban felforgatják az amerikai társadalmat - az olvasó egyszerűen nem tudja letenni.
