Ebben az esszégyűjteményben huszadik és huszonegyedik századi magyar költőkről és műveikről kialakult gondolataimat szeretném a versolvasókkal megosztani. Kritikusmestereim közül Halász Gábort idézem: "Legigazabb méltatás a kommentár" - s ezt én így értelmezem: a műkritika irodalmi műfaj; a művekből származó esztétikai és etikai értékek beillesztése a szakmai tájékozódásba és a közművelődésbe.
Születésük sorrendjében a költők így követik egymást a kötetben: Illyés Gyula, Kálnoky László, Tornai József, Kányádi Sándor, Csoóri Sándor, Tőzsér Árpád, Sutarski Konrád, Baranyi Ferenc, Ágh István, Szilágyi Domokos, Tandori Dezső, Kiss Anna, Tamás Menyhért, Sumonyi Zoltán, Benkő Attila, Szepesi Attila, Baka István, Baka Györgyi - Oláh Tamás, Orosz István, Markó Béla, Pintér Lajos, Böszörményi Zoltán, Babics Imre, Csontos János, Hegyi Botos Attila. Az 1981-ben megjelent, Élménybeszámoló című, első verselemzés-gyűjteményem óta ez a tizennegyedik költészetkritikai könyvem.
A költészet társadalmi hivatásáról nem akarok újabb elméletet gyártani, de azokkal tartok, akiknek költészete ma is a szépség és igazság állócsillagához igazodik.
Alföldy Jenő
