A történetek a megismerés és megértés alapvető formáinak tekinthetőek. A narratívum nem pusztán egyéni történetmondási adottság, hanem egy szociális aktus, a társadalom nyilvános terein zajló diskurzus. A társas interakció eredményeképpen alőállt narratívum egy szociális konstrukció, mely a valóság egyfajta értelmezését, szociális reprezentációját nyújtja.
