Ez van... Vagyis, hogy volt. Mára még színtelenebbé vált a világ - a vadászatban is. Szerencsémre még elcsíptem azt az utolsó öt-hat évet, amikor csak az ment, akit igazán érdekelt. Vagy, akinek kellett valami. Hazajövünk, nappal lesz. Megyünk dolgozni, kommunikálunk, a család. Folynak az évek... Mennyi titkot hordozunk magunkban! Mert, majd' mindegyiknek nyoma van, hivatalosan. De ki tudja, hogy miként is volt valóján azon az éjszakán. Csak mi. Magunkban hordjuk. Elképedek tisztázva a régi szövegeket. Ez én voltam? Ötödét se vállalnám be már. Mások se. Változunk. A világ is. Denaturált lett. (Mint Afrika.) De még itt, az van. Azt mesélem... Nem viszem a sírba.
